Organikus dallamok

A Budára átköltözött Ráday Galéria évnyitó tárlatát Barabás Márton műveinek szentelte. A galéria utcára néző terében zongoraalkatrészekből épített plasztikák, képkeretbe foglalt zenetöredékek kerültek, a hátsó kisterembe festmények és könyvművek, az emeleti galérián egy rogyadozó lábú üvegasztal, néhány geometrikus táblakép és két újabb, dobozba zárt tárgy-szobor. Zenei kompozíciók síkban és térben, etűdök a festőként induló művész életművéből, annak főtémájából. Összecsengő formák, örvénylő harmóniák, amelyek egyformán merítenek a kézműves precizitásból és a művészi látomás totális szabadságából.

Barabás kivételes alkotó a kortárs palettán: számtalan eszköztárral mindig egyetlen témát dolgoz fel, de sohasem ismétli önmagát. Művei nem sorozatot alkotnak, sokkal inkább a repetitív zene egységeihez hasonlóan, ritmikusan váltják egymást: a festészeti anyag a plasztikára épül, a tárgyegyüttesek térbe viszik a festményekben kiérlelt kompozíciót. A művészkönyvek finom gúnnyal kezelik a művészetbe vetett hitet, miközben egy másik, szintén autentikus műalkotást hoznak létre a kamuflázs eszközével.

Zene tölti meg ezeket a műveket, akármilyen formában nyilvánulnak meg. Még az alumínium-vasöntvény lábú üvegasztal is néma zenére mozog, miközben indaszerű, karcsú, szabálytalan lábai mintha inkább botladoznának a súly alatt. De a harmónia, az elemek kifinomult aránya sehol sem törik meg. Ott sem, ahol Barabás tojásokból és körbeépített billentyű-kalapácsokból épít fészket, és ott sem, ahol fosszíliák alakjába kényszeríti a hangsorok nélkül maradt, finom kidolgozású billentyű-kalapácsokat: a megdermedt zene itt nem építészetté, hanem a történelem előtti idők lehetséges lenyomatává válik. Csodálatos átváltozás történik itt: a hangszerből világformáló erő, a szétboncolt alkatrészekből egy másik műfajban újrakomponált összhangzat jön létre. Idő és tér ugyanúgy kel életre, mint a ritmus a formában, a hang a némaságban, a zene a képzőművészetben. Barabás nem szinesztéziából épít műveket, hanem magát a Gesamtkunstwerket valósítja meg. Bekeretezett rondókat, síkban örvénylő körtáncot, a zongora álmát a térben és az ember zenéjét hangok nélkül.