Lev Melihov és Alekszandr Szabitov közös tárlata korábban nagy sikerrel járta be Európa több országát. Noha a külön-külön is elismert művészek habitusa eltér egymásétól, kiállított képeik ezúttal a szemléletbeli rokonságra hívják fel a figyelmet. Az éles szögek, a nagyítás és a kicsinyítés technikájának mesteri alkalmazása, valamint a sztereotípiák teljes elhagyása egyszerre eredményez nyers és költői, tárgyilagos és intim felvételeket. A tematikusan elrendezett fotók tárgya az alkotók saját törvényei szerint kel új életre. Az eredeti méretekkel űzött játék, a közeli és a távoli beállítások váltakozása éppúgy szokatlan dimenzióban láttatja Moszkva és Szentpétervár jellegzetes középületeit, mint a Bajkál-tó, az egykori börtönsziget Szahalin és az Északi-sark elhagyatott vidékeit. A Melihov által megörökített toronyházakon és pravoszláv templomokon olyan rejtett részletek tűnnek elő - sőt válnak a kompozíció középpontjává - mint egy látszólag jelentéktelen kilincs vagy egy elkorhadt kapu. Kamerája nyomán Szibéria mocsaraiból végtelenbe vezető utak rajzolódnak ki. A Kreml meghökkentő perspektívából fotózott Szpasszkij-tornya Szabitov lencséjével nézve valóságos építészeti erődítmény, az állandóság jelképe a változásban. Lev Melihov és Alekszandr Szabitov olyan művészek, akik nemcsak Oroszország, hanem a világ minden szegletében otthon érzik magukat. Lev Melihov (1951) a kortárs orosz fotóművészet élő klasszikusa. Kidolgozott formanyelv, azonnal felismerhető stílus, intuitív beállítottság jellemzi. Nyolcévesen kezdett fényképezni. Első önálló tárlata 1979-ben volt, pályafutása során mintegy százezer felvételt készített. Belföldön és külföldön számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt, 200 könyv és művészeti katalógus kiadásában működött közre. Műveit a múzeumok mellett olyan személyiségek gyűjtik, mint Alekszandr Szolzsenyicin és Mihail Gorbacsov. Látásmódjának középpontjában a lélek dialektikája, az objektív látvány átlényegítése áll. Fotóin az érzelmek egész skálája jelenik meg. Leginkább a kezdetek és a végek, az átmenetek és a kapcsolatok ábrázolása foglalkoztatja. Alekszandr Szabitov (1959) elsősorban fotóriporter és forgatókönyvíró. Formanyelvére hatással vannak a filmezés és a rendezvényszervezés terén szerzett tapasztalatai (1994 óta dolgozik a Fesztiválprogramok Igazgatóságán). Előszeretettel örökítette meg a színházi és művészvilágot, az ünneplő Moszkvát és az Északi-sarkot, de rengeteg felvételt készített Mongóliában, Thaiföldön és Algériában is. Az orosz főváros egyik legjobb ismerője: számos, Moszkváról készült katalógus és album elkészítésében vett részt. A tárlatot a Centrális Galériában (1051 Budapest, Nádor u. 11.) 2004. november 3-án 18 órakor Valerij Viktorovics Platonov, a budapesti Orosz Kulturális Központ igazgatója nyitja meg a két művész jelenlétében.
