Ha nem lenne televízió, bármelyik sportoló kijöhetne a reptér ajtaján, és azt mondhatná, ő nyert - győzködi a sajtóhadat a tévézés hasznáról Erdélyi Zsolt. Superman ezúttal a kiállítás marketingjét és programjait szervező cég vezetőjeként jelenik meg a Jövő Háza pódiumán - taps helyett kekeckedő újságírói kérdéseket kapva a nyakába. Panaszkodni ugyanakkor nincs oka, ahogy az Intervízió című tévétörténeti kiállítást bemutató Hajnóczy Árpádnak, a Millenáris vezetőjének és a köztelevízió Archívumát vezető Dunavölgyi Péternek sem. A mintegy száz, technikatörténeti relikviának számító tévékészüléket, stúdiókamerát és egyéb ismeretlen rendeltetésű ketyerét felsorakoztató tárlat nem csak a televíziózás hőskoráról mesél; a kiállításon a katódsugárcsöves televíziók és a szekrénynagyságú stúdióberendezések mellett a legmodernebb, OLED-technológiájú készüléket is megcsodálhatjuk, illetve tanúi és aktív résztvevői lehetünk a gyakorlati műsorkészítésnek. A következő hónapokban a Millenáris Park B csarnokából sugározza majd néhány adását a Kultúrház, innét jelentkezik alkalmi műsorával a VIVA TV, és ha szerencsénk van, Sir David Attenborough-val, Larry Kinggel és Leonard Katzmannal is összefuthatunk a múzeális értékű készülékek között - mind azt ígérték, eljönnek.
Hőskorszak
1957. május elseje piros betűs ünnep a hazai televíziózás történetében: a pártközpontban ekkora írták be a naptárba az első élő sugárzás időpontját. Igaz, a kísérleti adások már jóval előbb megindultak, és a televízió első (a mostani tárlaton is megcsodálható), Pye-Morris típusú közvetítőkocsiját is hónapokkal korábban üzembe helyezték, a hét és fél tonnás, négy kamerával felszerelt monstrum adásait azonban a kezdeti fázisban mindössze hat, pártirodákban elhelyezett készüléken figyelték a szerencsések. A hivatalos induláskor a Hősök teréről sugárzott adást, Kádár János beszédét már a "nagyközönség" is láthatta. A televíziózás, mint kedvelt szabadidős tevékenység elterjedésére nem kellett sokat várni. A hatvanas évek elején már majdnem százezer előfizetője volt az adásoknak, a nézők valós száma pedig ennek sokszorosa volt: az 1964. évi tokiói olimpiát 2 millió 700 ezer néző figyelte a vibráló képernyőkön.
A hangsúly mégis a dicső múlton van: a legendás vevőkészülékeket a tárlat középpontjában elhelyezett "időfolyosón" találjuk. Az 1956-ban gyártott Orion AT 501-es például még csak egy csatornát tudott fogni (többre persze jó ideig nem volt szükség), négy évvel fiatalabb testvére azonban már vezetékes távirányítóval is rendelkezett. A vele egykorú Munkácsy-készülék (a Vadásztölténygyár népszerű terméke) már "kelet-nyugati" rendszerű volt, amely tulajdonsága hasonlóan hasznos lehetett, mint a hatvanas évek közepén megjelenő, első Philips videomagnó "házi" jellege: ez utóbbi vásárlását ugyanis embargó tiltotta a keleti blokkban, így homevideo-val Magyarországon tulajdonképpen csak a Magyar Televízió büszkélkedhetett. 1968-ban jelent meg az első kísérleti színestévé, nem sokkal később a táskarádió méretű Junoszty, és ekkorra tehető az E.T.-fejre hajazó, narancssárga Minividi berobbanása is. Amikor ezeket a készülékeket utoljára kinyitották, még a Delta, a Kapcsoltam és a Tévémaci volt a sláger - az archív felvételekből vagy hatvan részletet vetítenek folyamatosan a kiállításon. A korai térfigyelőkamerák és kézikamerák mellett találunk itt filmlábvágó készüléket, mosógépnagyságú winchestert a gólok visszajátszására, vagy éppen horpadt parabolaantennát a kísérleti mikrohullámú hálózatok korából, de a televíziókészülékek hűen vallanak egykori használóikról is. Ha tenyérnyi világos foltokat látunk a doboz tetején, akkor árvácskát nevelt rajta a büszke tulajdonos, az apró karcolások üveghalra utalnak, a nagyobb bemélyedések talán Lenin-mellszoborra.
Koreny János, a kiállítás idejére gyakorlatilag kiürült Televízió Technikatörténeti és Műsor Múzeum vezetője - ő tartja a tárlatvezetéseket a Jövő Házában - egy korábban feltehetőleg nemzetbiztonsági jelentőségű titokba is beavat. Bár már a legkorábbi keverőpultokon találni mindenféle trükközésre alkalmas gombokat, a legérdekesebb mégis annak az apró karnak a története, melynek elfordításával a stúdióba szólhatott be
Intervízió - tévétörténeti kiállítás
Millenáris Központ, B épület
Budapest II., Fény u. 20-22.
Látogatható: kedden, szerdán és pénteken 10 és 18 óra, csütörtökön 10 és 20 óra, hétvégén 10 és 19 óra között
www.jovohaza.hu
a gyártásvezető: ugyanilyet használtak a szovjet űrhajókban is. Hasonlóan kalandos a súgógépek fejlődése. Előbb fekete palatáblára, azaz "négerre" írták fel krétával a műsorvezetők szövegét - Takács Marika és Szepesi György még ilyenről olvasott -, de hamar megjelent a manapság használt képernyős súgók elődje is: igaz, eleinte papírszalagra gépelt szöveget közvetített.
Kifelé haladva a tárlatról az élő adásokra és a tévétörténeti előadásokra kialakított stúdiószigetek, plazmaképernyők és interaktív játszószobák közt vezet az út. Összeér a múlt és a jövő: a kiállítócsarnok érces hangú "hostess-robotja" köszön el tőlem. Rákérdezek, de üdítőt még nem ad. Van hova fejlődnünk.
Budapest, 2007. április 5. Megnyílt az Intervízió című tv-történeti kiállítás Budapesten, a Millenáris Parkban.MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
