A civilizált emberek egy szafari során vagy az állatkertben megélt zavarának nyugtalansága helyett a képek a világvárosi mámort hangsúlyozzák. Képi viaszfigurákként az állatok a városi létet egy állatkerthez hasonlítva jelenítik meg, ahol az egzotikus élőlények a megszokottól eltérően viselkednek: megszelídítve, szeszélyesen, elvakultan. A leopárd még csak észre sem vesz bennünket. A farkas csapat ijedten menekül. A bosszantó orrszarvú család elállja az utat. A keselyű elfordítja gonosz tekintetét a lakoma maradékairól. Bölények párosodnak, vagy egymásnak mennek hátulról. A fürge mókus egy fenyőfa tetejére szalad, a medvebocs egy fatönkbe csimpaszkodik. Ki figyel és kit figyelnek? A szarvas a nézőre bámul, míg a medve felegyenesedve átnéz rajtunk. Elmosódik a határ, ami a néző terét a képtől választja el. Átváltozva, a leskelődő néző megsemmisülve eltűnik. Egy párduc rejtekhelyéről egy barlangot figyel, és az alkonyatba mereng. A párduc mögül nézve a néző osztozik az állat tekintetében. Lomha érzékiségbe csábítva, az állatok megerőszakolják a nézők tekintetét, rabul ejtik, hogy kiterjeszthessék a látványt egy látomásszerű világba, egy kizökkent világba. A tájkép vörösével azonos színben ábrázolt állatok, a vörös köd forróságától megigézve, a környezetükhöz alkalmazkodva váltak a táj részévé. Tompán, mintha semmi sem volna valóságos, az állatok már odaát vannak, ahol a halál már maga a valóság. Az érzékeket megtévesztő állapotban konzervált, mumifikált valóság, kifeszítve a jelen és az elérhetetlenség között. Az állatok megdermedve néznek szembe a halállal, míg a halandóság megszűnik létezni. Az alkonyatban az állatok életre kelnek. A majmok egy varázslatos tájon hintáznak. A leopárd, mintha porcelánfigura lenne, egy ágon szerelmesen ülő dermedt papagájok sziluettje. Egy oroszlán a néző felé fordítja fejét, aggodalmasan, kifinomultan. Lények, amelyek szüntelen gyanakvással fürkészik önmagukat, a horizonton feltűnő jelenségeket, a nézőt. Ugyanakkor, ahogy lesben állnak, létüket buja lézengéssé változtatják. A hegyvonulat előtt álló struccok már érzéketlenek. - Dr. Linda Rampell design történész A kiállítás helyszíne: Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, 1065 Budapest, Nagymező utca 20. A kiállítás megtekinthető: 2005. január 28. - február 20.
