Tevékenységük kevésbé látványos, mint az építészeké, de csak azért, mert kevésbé figyelünk az épületeket körülvevő közterek, utak, kertek, parkok állapotára, mint egy-egy kiugró építészeti teljesítményre. Ezért is fontos, hogy az elmúlt tíz év hazai tájépítészeti munkáit bemutató anyag éppen a Magyar Építész Kamara kezdeményezéséből született.
A tájépítészet világszerte egyre nagyobb jelentőségű szakma: tudomány, művészet és módszer. Az épített környezet olyan arányban uralkodott el a természetes rovására, és a természet olyan mélyen szenvedi meg az emberi tevékenység hatásait, hogy a környezetet menteni, védeni, rehabilitálni a fenntartható jövő egyik kulcsfeladata lett. A Föld lakóinak több mint fele már városokban él, ahol a természeti táj csak nyomokban van jelen, és ahol a beépíthető négyzetméterek gyorsabban nőnek, mint a fű.
A magyar tájépítészet az utolsó tíz évben bontakozott ki igazán. Noha Európa második kertészeti iskolája 1894-ben Budán jött létre, és a szakma doyenje, Mőcsényi Mihály már az 50-es években oktatott tájépítészetet, önálló szakként csak két évtizede működik. A laikusok ritkán tudják, hogy az ipar által tönkretett táj, a leromlott történeti kertek, a használható közterek, vízpartok vagy az épületek közvetlen környezete a tájépítészek tevékenységének terepe.
A kiállításon felvonuló 44 alkotói műhely közel százötven tájépítészeti alkotást mutat be: magánkertek létrehozását vagy rendezését, közösségi és városi terek, regionális léptékű tervek, tájművészeti alkotások eredményeit, kutatásokat és folyamatban lévő munkákat, a tervezési feladatot végigkísérő videókat, animációkat. Felnagyított tervlapokon ?olvashatók? a jól ismert és a most születő tájépítészeti művek, a Millenáris Parktól a pécsi Európai Kulturális Főváros köztéri projektjeiig, a Kopaszi-gát, a nyíregyházi korzó, a gyulai Várfürdő, a Ráday Kultucca vagy a 4-es metró közönségforgalmi terei.
A kiállítás, amely a Fugából május végén országos vándorútra indul és tömegével visz hírt kész és készülő tájépítészeti munkákról, nem csak az eredményekről szól. Sokkal inkább a minőségi környezet iránti fogékonyságról, amihez itthon a szakma készen áll ? már csak igényes közönségre van szükség.
