(MTI) - Az Orsay-múzeum keddtől idézi fel a merész művész életútját, amelynek során a modern világot úgy vitte be a festészetbe, hogy a nagy mesterek örökségére támaszkodott és ezzel rendre vitákat váltott ki. Guy Cogé, az Orsay-múzeum elnöke "a modern festészet fároszának" nevezte Manet-t, olyan mesternek, akinek alkotásaiban "a tragikum és az irónia egyaránt helyet kapott".
Július 3-ig a múzeumban Manet csaknem 140 alkotása lesz látható, ezek közül 84 festmény, a többi pasztellkép, akvarell, rajz, mindehhez még mintegy harminc mű járul kortársaitól. Bár alkotásai sok múzeumban megtalálhatók, külön Manet-kiállítást utoljára 28 éve rendeztek Párizsban, a művész szülővárosában.
Az anyag összegyűjtése az Orsay számára sem volt egyszerű vállalkozás, bár Manet több mestermunkáját is ez a múzeum őrzi. A francia állam semmit nem vásárolt Manet-től annak életében, így halála után művei hamar szétszóródtak külföldön, és egyesek közülük szinte soha nem változtatnak helyet.
Az 51 éves korában elhunyt Manet csupán húsz éven át festett. "Négyszáz művét hagyta az utókorra, míg Claude Monet háromezret" - jegyezte meg Stéphane Guégan, a kiállítás biztosa.
Manet az igazságügyi minisztérium egyik magas rangú vezetőjének fiaként nem készült festőnek. Miután azonban megbukott a tengerésztiszti iskola felvételijén, Thomas Couture-nek, a hivatalos művészeti iskola egyik mesterének műhelyében tanult. 1861-ben állította ki a festészet éves seregszemléjén, a Szalonon M. és Mné portréja című művét, amelyen meghatóan ábrázolta szüleit, nevezetesen betegsége miatt legyengült apját - a fogadtatás hűvös volt.
Manet nem mondott le ambícióiról, egész pályája során arra törekedett, hogy visszatérjen a Szalon kiállítói közé. A bírálat sem riasztotta el: végül élete végén nyerte el az annyira szomjazott elismerést. Ám pályája kezdetét sorozatos botrányok jelezték. A Le déjeuner sur l'herbe (Ebéd a szabadban) című nagy méretű alkotása, amelyet a hivatalos Szalon által visszautasított művészek 1863. évi kiállításán mutatott be, két elegáns diák piknikjét ábrázolja egy meztelen, illetve egy másik, vetkőző fiatal nő társaságában. "A kényes témával a festő Rafaelre és Tizianra utal, a mai világra alkalmazva a mitológiai képek tradícióját" - kommentálta a maga idején hevesen bírált képet a kiállítás biztosa.
Victorine Meurent modell meztelenül pózolt a képhez. Két évvel később a vöröshajú lány Olympia alakjában jelenik meg: a kurtizán kezével takarja el azt, amit nem illik megmutatni, lábánál egy fekete macska őrködik. Ezt a képet az 1865-ös Szalonon a Krisztust kigúnyolják a katonák című alkotással együtt mutatták be, mindkettő éles vitát váltott ki.
Manet-t 1874-ben meghívták az impresszionisták első kiállítására, de idősebb volt náluk és erre hivatkozva nemet mondott - bár hatásuk tükröződött élénkebbé, vibrálóbbá vált művészetében. 1879-ben politikai fordulatot hozott a radikálisok választási győzelme. Manet Chez le pere Lathuille (Lathuille apó kocsmájában) című játékos képe nagy sikert hozott alkotójának a megváltozott hangulatú Szalonon.
Ekkortól női témákra koncentrált, párizsi hölgyeket festett meg, és már betegen finom pasztellképeket alkotott. A lelkes republikánusként ismert Manet történelmi képeket is festett. A kiállítás Manet Henri Rochefort szökése című képével zárul (1880), amelyen III. Napóleon császár ellenfelének hajón történt elmenekülését festette meg.
