Itt csoportosultak először az absztrakt geometriával foglalkozó kortársak, de René felvállalta az informel és később a kinetikus művészet irányait is. Eleven, az újra és a szabad kifejezésre nyitott hely volt, amelynek művészeti koncepciójára jelentősen hatott Vasarely. Szinte kézenfekvő volt, hogy 1960-ban, amikor az itthon szétrobbantott Európai Iskola Párizsba emigrált festői kiállítást szerveztek az idősödő Kassáknak, itt mutassák be a magyar absztrakt művészet doyenjét. Kassák a hosszú mellőzés után boldogan készült az eseményre, a képeket elszállították, az utolsó pillanatban azonban megtagadták tőle az útlevelet. Vasarely a párizsi vernisszázst telefonnal a kezében, mintegy élőben ?közvetítette? az óbudai lakásában veszteglő Kassáknak.
A ?párizsi kaland? mégis áttörést jelentett. Néhány évvel később Vasarelyt már életmű-kiállítással fogadta vissza a Kádár-korszak kultúrpolitikája és lassan, de biztosan Magyarországon is megjelent az absztrakt geometrikus művészet. Most, a Vasarely Múzeum ünnepi tárlatán Pécsről és a Szépművészetiből kölcsönzött anyag látható, jórészt azoktól a festőktől, akik Denise René galériájában otthonosan mozogtak. Jean Arptól az UNESCO székházba szánt relief terve szerepel itt, Francois Morellet-től egy dróthálókat egymásra halmozó kompozíció, Jesús Rafael Soto képe a plasztika eszközeivel már inkább kinetikus mű, míg František Kupkától egy grafikát látunk, Josef Alberstől egy szürke vonalkompozíciót ? hátlapján a világban bejárt galériák pecsétjeivel ? de itt van Le Corbusier egy hármas portréja és Sonia Delaunay színes absztraktja is. Jól válogatott és főként rendkívül szemléletes anyag, amelyben a kurátor, Imre Györgyi jól befogadható kísérő szövegekre és mindenekelőtt a képek erejére támaszkodva kíséri a nézőt a klasszikus avantgárdtól egészen az újgeometrikus művészetig. Kitüntetett pillanat ez a tárlat, a festészet, a formai szabadság és a múzeum negyedszázadának méltó ünnepe.
