Pécs 2010-es tapasztalataiból sokáig fog okulni az ország. A kötet pontról pontra követi a koncepció megszületését, a nagy pályázatok kiírását, eredményét és megvalósulását ? plasztikusan ábrázolva, milyen eltérések támadtak a három fázis között, hogyan jutott el a gondolat a fizikai testet öltött valóságig.
Somogyi józanul navigálja végig az olvasót a több évnyi időszakot felölelő történeten. Rövid, tárgyilagos leírásokkal vezeti be a pályázatokat, interjúkkal térképezi föl a projektek, elgondolások, szándékok és érzelmek személyes hátterét. Elfogulatlanul mutatja fel a lehetőségeket és a tényeket, a közterek alakulását és a nagy építészeti gesztusokat. Tisztában van a téttel: ilyen léptékű kulturális és építészeti beavatkozásra Magyarországon a kiegyezés óta nem volt példa. A hazai építészet és városrehabilitáció nagy lehetőséget kapott Pécs kulturális főváros pozíciójával, a projektekbe fektetett szellemi energia óriási próbatétel elé állította a várost és hosszú távon meghatározza Pécs jövőjét.
De nem csupán Pécsről van szó. A kötet rögzíti a mai magyar társadalom nagy erőfeszítését, annak kimenetelét, a benne felhalmozott gondolatokat, problémamegoldó szándékokat, az elemzéseket és az ötleteket. Hiteles dokumentuma egy óriási, össztársadalmi erőfeszítésnek. Az utókor talán nem is csupán abból fogja megítélni Pécs 2010-es évét, ami a városban végül megvalósult, hanem a fejlesztéseken túl ebből a kötetből is képet, sőt ebből kap igazán teljes képet az EKF-projektről, mert ebben a kezdettől a végkifejletig minden benne van.
Az információ korában a tények értéke hamar elévül. Ezért fontos ilyen formában rögzíteni, mi történt valójában Péccsel, a ?határtalan várossal?. Ezért fontos, hogy a kötet kétnyelvű lett, és hogy Czakó Zsolt grafikus olyan vizuális arculatot vitt bele, amely Pécs hagyományos értékeit, szubjektív módon megragadható szépségét és a megújulás vízióit egyforma hangsúllyal szerepelteti. A kötet tanulságul szolgál minden későbbi országos nagy projekt számára. Személyeskedések és kritikai él nélkül tárja fel az okok és következmények rendszerét, de nem a kívülálló józan távolságából szemléli mindezt, hanem a közös tér, a nagy kaland érzelmi, szellemi és gyakorlati forrásait teszi közérthetővé.
