A sorozat kurátora: Vass Viki művészettörténész Március 7-től 17-ig Katharina Roters: "Képek" Katharina Roters festményeit személyes élmények inspirálják. Emlékképeit, életének megtörtént eseményeit azonban nem a megszokott narratív módon tárja a nézők elé. A helyszínekből, a környezetből csak egy-egy részletet láttat, az szereplők kiléte szintén ismeretlen marad, hiszen legtöbbször csak egy-egy testrész, ruhadarab utal rájuk. A történet vagy a hangulatok felidézését a színekre és a vásznon kavargó, egymást átszövő motívumokra bízza. Ábrázolásmódja a gyerekrajzokra emlékeztet. A gyermeki fantázia szabad képzettársításaival szemben Katharina Rothers tudatosan kerüli az akadémikus ábrázolási szabályokat. Festményeinél nem érvényesek a hagyományos képolvasási szokások sem: nincs előtér és háttér, hiányzik a szilárd alap és motívumok áradásának csak a vászon mérete szab határt. Jelentéktelennek tűnő részleteket nagyít fel és helyez a kép középpontjába, szemmel látható élvezet talál a különböző minőségű és anyagú felületek ábrázolásában. Megszűnik a részletek, a formák és a motívumok közötti hierarchia, a képalkotó elemek az élénk, mozgalmas képfelület egyenrangú részévé válnak. A tudatos gondolkodás feladására van szükség ahhoz, hogy ezeket az intenzív színekkel megfestett, álomszerű képeket megértsük. A különböző felületek egymásra vetítésével képes a festmény kétdimenziós terét a végtelenségig tágítani. Festményei a nézők aktív közreműködését kívánják meg, a töredékeiben ábrázolt valóságelemekből mindenki egyéni módon állíthatja össze a saját történetét. Március 21-től 31-ig ifj. Ficzek Ferenc tárlata látható Ifj. Ficzek Ferenc munkái a természet igézetében jönnek létre. Festményei a természet lassan alakuló, apró formációkra bomló és újabb képletekké összeálló modelljét jelenítik meg. A művész nem "ábrázol", hanem a szerves felszínnel látszólag egyenértékű felületet hoz létre. Újabb festményein valódi növények, fa és kéregdarabok, kövek, különböző szerves anyagokat örökíti meg. Korábbi pszeudó festményeinek alapjául szintén természetes, bár többnyire emberkéz által megmunkált anyagok szolgáltak. Hétköznapiságuk miatt a többség számára észrevehetetlen szépségű léceket, korhadt deszkákat vagy éppen különleges erezetű fadarabokat választott. Falra akasztott objektjeiről csak gondos szemlélés után derül ki, hogy azok valójában kétdimenziós vásznak, amelyeken az eredeti anyagokat megtévesztésig hűségesen ábrázolta. Minimális eszköztárat használó, tiszta rajzolatú, geometrikus szerkezetű vásznairól szintén bizonyos idő után tárják fel, hogy nem egyszerű festmények, hanem mesterien összeállított assamblage-ok. Ifj. Ficzek Ferenc munkáiban az eredeti és az imitált forma helyenként észrevétlenül egyesül, más esetben viszont jól láthatóan megkülönbözteti a különböző minőségeket, saját maga leleplezi a művészi átírás folyamatát. április 4-től 14-ig Bóbics Diána: "ugly but beautyful" Bóbics Diána évek óta a hétköznapok jelentéktelennek tűnő pillanatait figyeli. "Hétköznapi balesetek - First Aid" című sorozatában elsősorban saját testének - fotó segítségével megörökített - sérüléseit festi és rajzolja. A témához a hagyományos képalkotási formáktól eltérő, új, mediális kifejezési formát keresett, így fedezte fel a képzőművészetben eddig speciális feladatokhoz alkalmazott, könnyed, lebegő hatást keltő transzparens anyagokat. A különleges anyagválasztáshoz szokatlan kivitelezés társul: a filctollal megrajzolt részleteket egyéni technikával alakítja addig, míg a formák határozott kontúrjai sejtelmes, puha felületekké oldódnak. Képeinek nemcsak a műfaja nehezen meghatározható, - festői hatású grafikák - de a kiállítótér falai között szokatlan téma és a kivitelezés finomsága közötti ellentét is feszültséget ébreszt. A fal elé kifeszített fóliákon a bekötözött, sérült végtagokat vagy az izomrostokat és csontokat feltáró testrészeket nem naturálisan, orvosi precizitással ábrázolja. A nézőt nem sokkolni, megdöbbenteni akarja, hanem figyelmét az emberi test sérülékenységére és múlandóságára irányítani. Április 18-tól 28-ig Tari Eszter tárlata Tari Eszter művészetének központi motívuma a cipő. Festményein a csinos kis topánok, hosszúszárú lakk-fétisek, agyonhordott tornacipők vagy letaposott szélű apró gyerekholmik nem pusztán a divatipar termékei. Nem egyszerű viseleti darabok, hanem az őket viselő ember személyiségét tükröző, önálló élettel bíró élőlények, amelyek anélkül is képesek egy-egy szituáció felidézésre, hogy a művész tulajdonosukból akár egy darabkát is láttatna. A festmények főszereplőiként a beléjük bújtatott lábak nélkül is önálló életet élnek: emberi sors és életmód szimbólumként jelennek meg. Az ábrázolás egyszerre provokatív és ironikus. Festészeti, kultúrtörténeti érdekesség, kutatásainak tárgy a cipő, de egyben nyersanyag is. Táblára applikált cipő-reliefjeihez átalakítja, festi, szétszabdalja, eredeti tulajdonságaiktól megfosztva új formával, alakkal ruházza fel a cipőket. A készen kapott tárgyakhoz adott kiegészítők jelentésmódosító szerepe együttesen alkotja ezeknek a mutáns objekteknek különös morbiditását, a triviális és a giccs szarkasztikus metamorfózisát. Május 2-től 12-ig Leitner Barna: "Viszontvigyi" Leitner Barna a különböző műformák kontextuális viszonylatait kutatja. Sokoldalú művész, aki mindig az aktuális problémához választja ki a legmegfelelőbb műfajt és technikát. Művészetére csak részben igaz a konceptuális meghatározás. Műveinek középpontjában a kortárs művészet mibenlétét, működését elemző kérdések állnak. A fogalmi művészet puritánságával és eszköztelenségével szemben Leitner Barna munkái azonban az anyagok szeretetéről és folyamatos műfajkísérleteiről árulkodnak. Legújabb munkáihoz a filmművészet egyik kultikussá vált alkotásából - Stanley Kubrik Mechanikus Narancs című filmjéből - kölcsönözte az alapanyagot. Különböző médiumok formai sajátosságait egyesítik a grafikai eljárással készült, alumínium lapra rögzített képtáblák. Az egységes színfoltok és a határozott kontúrok a képregények és az alkalmazott grafikák stílusát idézik, a képkivágatok formája őrzi a moziban vetített képarányt. A reprodukálás ebben az esetben nemcsak a formai, műfaji átírásra vonatkozik. A művész a teljes filmből választott ki tucatnyi képkockát, amelyekből összeállította a saját Mechanikus Narancs verzióját. Valódi szándéka nem a film újramesélése, szubjektív értelmezése volt, helyette a vizuális kultúrában közkinccsé vált képtípusok, toposzok utóéletét vizsgálja. Hogyan viselkednek az ismert képelemek a sajátjuktól eltérő mediális környezetben; módosítja vajon mindez a nézők reakcióit; hogyan alakulnak át a magasművészet kanonizált alkotásai a populáris kultúra olvasztótégelyében. A rendezvény helyszíne: 1054 Budapest, Széchenyi utca 3. Kép: Tari Eszter alkotása
