Kovács Tamás László szobrász-grafikus és Wolsky András festőművész Lebegő és véletlen struktúrák című kiállításának alkotásai egyszerre repítenek vissza minket a konstruktivizmus precíz, letisztult geometrikusságához és mutatnak fel egy futurisztikus, keserédesen steril univerzumot, amelyben a befogadó zavartan téblábol, keresve a helyét. Mert bizony sokszor nem találjuk helyünket a minket körülvevő rendszerben, a társadalom bürokráciától és a kapcsolatok kusza vonalaitól terhes koordinátarendszerében - aztán valahogy mégis működik.
A Wolsky András által megjelenített absztrakt struktúrák a véletlen reprezentánsaiként játszanak térrel és idővel: nem közölnek, inkább ránk bízzák, hogy az önmagukban is játékos rendszerként funkcionáló címvariációk mit árulnak el számunkra (Dinamikus véletlen, Rendetlen geometria, Véletlenre nyitott rend, Nyitva a véletlenre). A variációk gazdagsága Kovács Tamás László krómacélból készült, ennek ellenére a súlytalanság érzetét keltő szobraiban is tetten érhető. A minimalista alkotások olykor szabályosan felszakítják magukat a talapzatról - a Feltépett seb fájdalma és begyógyíthatatlansága a krómacél tükrében még erőteljesebben érzékelhető.
A masszív krómacéllények szinte hullámzanak, lüktetnek: lebegésük épp elkapott pillanata alapanyag és mozgás ellentétéből táplálkozva szüli meg egy furcsa, steril lebegés illúzióját. A Lebegés című alkotás a huzalra erősített, ilyen módon rögzített mozgásstádiumok egymásutánjával egyszerre mond ellent címének és teremti meg képzeletünkben a lebegőmozgás vízióját. Univerzumok találkozása - szól Kovács Tamás László függesztett szobrának címe, amely a két alkotó világának szerencsés együttállását is tökéletesen érzékelteti.
