1918-tól feleségével Keszthelyen élt, a nyarakat badacsonytomaji présházukban töltötték. A Balaton világa, a tó víztükre párás fényeivel, a part, a nádas és a környező dombok nemcsak élményt és motívumot jelentettek a számára, de festészetét is átalakították, egyéni hangjának stílusalakító tényezőjévé váltak. A föld, a fa, a ház, a víz és a nap nemcsak mint motívum vagy jelenség szerepelnek a képein, hanem egy kozmikus világérzés vetületeként. Képein a balatoni térben megjelenő alakok eggyé válnak a tájjal, de otthonra lelnek itt az Egry által megfestett bibliai alakok, például Keresztelő Szent János és Szent Kristóf is. A balatoni vidék lágy színű dombjai, az öböl karéjos ívei tiszta szerkezetű képeinek alapelemei lesznek. Mindenekfölött azonban a fény adja képeinek formateremtő erejét, hol egy magszerű középpontból sávosan kitárulva, hol a napkorong körül koncentrikus körökben szétnyílva. Korai korszakában Egry a megszerkesztett rendet kereste. Később természeti képekben fejezte ki magát. Jelen kiállítás a festő születésének 120. évfordulójára emlékezve, válogatást mutat be a badacsonyi Egry József Múzeum, veszprémi Laczkó Dezső Múzeum és a keszthelyi Balaton Múzeum festészeti anyagából és dokumentumaiból. A tárlat megtekinthető: 2003. november 30 ? 2004. január 11-ig
