Egészen hétköznapi jelenség közel sem hétköznapi formában - talán így lehetne leginkább jellemezni a dán textilművész, Line Kramhoft Bőr című kiállítását, amely a Makett Laborban látható november 6-ig. Első pillantásra csupán bőralkotásokat lát a kiállítótérbe lépő, majd kissé közelebb merészkedve szembesül a ténnyel: a bőrre megszólalásig hasonlító anyag bizony textil, méghozzá pamut és selyem különös kettős-játéka. A természetest imitáló "bőr" fénylő és erekkel, törésekkel teli felületei az emberi bőr különböző területeiről készített, felnagyított fotók grafikus átdolgozásával születtek. A számítógép segítségével létrejött minták pamutba és selyembe ágyazva valósággal életre kelnek: a leheletfinom anyag már attól mozgásba lendül, hogy a járó-kelő látogató elmegy mellette (a vékony damilon függő alkotások szinte úgy lüktetnek, mint az élő emberi bőr). Az ilyen módon sajátosan interaktív kiállítás kíváncsivá tesz: önkéntelenül kukkantunk be egy-egy kép mögé, mintha csak egyedülálló titkára szeretnénk rájönni.
A bőréhez hasonló színű alkotások mellett a fekete-fehér színösszeállítás is helyet kap, ami a ruhatervezés sajátos távlatait is felvillantja. Hiszen milyen izgalmas is lenne, ha például a saját bőrfelületünk lefotózásából nyert mintával díszített textil szolgálna öltözékünkül?
A koldingi Iparművészeti Főiskolán a kilencvenes években végzett Kramhoft Japánban folytatott tanulmányokat, ahol nagy hatással volt rá a helyi textil- és kortársművészet: ennek nyomai tetten érhetőek aktuális kiállításában is. Az alkotó célja bevallása szerint, hogy életre keltse az anyagot, amely folyamatos változásával, lüktetésével egyéni történetek elmesélésére lesz képes. Egyik alkotása egy idős hölgy kézfejének felnagyított részletét örökíti meg: lilás-rózsaszínes erei hosszú évtizedek titokzatos emlékeit elevenítik fel, másik alkalommal egy fiatal lábának részlete áll előttünk minden szépségével és hibájával. Mintha csak magunkat látnánk - az öregedő, változó, de a maga módján folyamatosan szépülő, komolyodó bőrünket, amelynek természetből és sorsból fakadó változásait mindenkinek megadással kellene fogadnia.
A világítás fontos szerepet kap a kiállított darabok esetében: a vékony textil lebeg, mi is mozgunk körülötte, a fény pedig sejtelmes módon mindig más és más vonatkozását emeli ki ennek a furcsa felületnek. A bőr egyszerre takar el és mutat meg - ez ellen pedig semmit sem tehetünk.
