Mintha egy közös jóbarát, egy régi ismerős relikviáit mutatná be a budavári önkormányzat, amikor a helyi illetőségűek gyűjteményéből tár elénk egy csokorra valót a Várnegyed Galériában. Ám ez a bizonyos ismerős nem kisebb kaliberű történelmi személyiség, mint Széchenyi István - egészen meglepő tehát, hogy a személyéhez kötődő tárgyak, emlékek ilyen szép számmal koncentrálódnak ezen a területen.
Mintha minden betévedőnek pontosan tudnia kellene, hogy mi micsoda, és honnan származik: így például Hans Gasser Széchenyi-szobrának alkotójára csupán a büszt oldalán található bevésés utal, de akinek esetleg egy kicsivel is rosszabb a szeme - és nem feltétlenül ismer fel kapásból egy adott alkotást -, bizony meggyűlik a baja az időben/térben való elhelyezéssel. Az egyik legfájóbb hiányosság mégis az, hogy Széchenyi 1857-ben kelt, sajátkezű, eredeti levele mellett csupán annak nyomtatott változatát láthatjuk, viszont nem tudjuk meg, ki is a címzett püspök (mint utóbb kiderült, Lonovics Józsefről, Széchenyi barátjától van szó).
Ettől eltekintve igen gazdag és sokrétű anyaggal találkozhatunk: korabeli rajzok mutatják, hogy mit láthatott Széchenyi az 1830-as évek Angliájában - például cilinderes evezősöket -, hogy nézett ki az első, a gróf által alapított "csónakda", de a Budapesti Hajós Egylet létrehozásának 1840-es alapdokumentuma is feltűnik.
A kiállításon keresztül valamiképpen a múlt és a jelen Magyarországáról is képet kapunk: területi és vizuális értelemben Karacs Ferenc 1813-as Magyarország-térképe mutatja meg hazánk egykori pillanatképét, de a tárlat arra is rávilágít, hogy volt olyan idő, amikor a politizálás egy olyan erős kézben, mint amilyen Széchenyié, a dinamikus fejlődést jelentette.
