A szak diplomázói ugyanis mindannyian két munkával jelentek meg. Az egyik a hagyományos tárgytervezésbe illik, ahol most is jönnek az évek óta követhető tendenciák: a szinte kizárólag fehér porcelánból vagy kerámiából formált, finom, ergonomikus, szeriálisan is használható kínálótálak, konyhai kiegészítők, fűszertartó együttesek, tömörüveg plasztikák, melyek valami üde, új ötletet visznek a szakmai-vagy sportsikerekhez járó díjak kialakításába.
A másik feladat viszont a funkciótól teljesen független anyag- és formakísérletekről szólt, ahol már semmi nem köti a kreatív fantáziát, csak a matéria, a technológia eddig ismert jellemzői. Itt születtek a nagy meglepetések, innen nézve ez a diplomakiállítás nem vég-, hanem erős kezdőpont. Megjelent ugyanis egy felület Erdei Viktor épített porcelán plasztikájában, amelyik ? ha kellő figyelmet kap ? az épületkerámiától a használati tárgyakig megújíthatja a porcelán alkalmazási lehetőségeit. Erdei úgy csöpögtette a folyékony porcelánt a gipszöntvény belsejébe, mint a gyerektenyér a vizes homokot, amiből kiégetés után finom, áttört, csipkeszerű felület keletkezett, amelyik átengedi a fényt, a sűrűsödések random eloszlása tökéletesen megfelel a kortárs építészetben használt felületi hatásoknak, emellett pedig lenyűgözően szép.
Az öt diplomakiállítás mérlege az idén sem a szakmába lépő fiatalok elé állít kérdést; az ő felkészültségük, anyagismeretük és tehetségük látványos. A szellemi potenciált befogadó és hasznosító hazai ipar azonban még mindig jórészt hiányzik.
