(MTI) - A Királyi Művészeti Akadémia kiállítása, amely június 27. és szeptember 13. között várja a látogatókat, műkritikusok szerint fontos kísérlet lesz Waterhouse és a hozzá legközelebb álló stílus, a preraffaelitizmus hírnevének helyreállítására.
Waterhouse brit szülők gyermekeként Rómában született 1849-ben, abban az évben, amikor William Holman Hunt, John Everett Millais és Dante Gabriel Rosetti vezetésével megalakult a preraffaeliták csoportja, azzal a céllal, hogy kivezesse a festészetet az akadémizmusból.
Waterhouse művészi ízlését tekintve Tennyson, Keats és Shakespeare örököse, műveinek ábrándos, álomszerű világa az preraffaelita iskolának is sajátja, amelyet talán Millais kísértetszerű Ophelia című vászna képvisel leginkább.
A művész Homérosz és Ovidius tanulmányozása révén élénken érdeklődött a klasszikus mitológia iránt is, amelyet titokzatos, légies festményeiben idézett fel, s ecsetkezelési technikája is elmozdult az eredeti preraffaeliták gondosan kidolgozott realizmusától.
Az ókorból választotta témáit, így a IV. században mártírhalált halt 12 éves keresztény lány, Szent Eulália alakját kortársai vakmerőnek tartották. Az 1880-as évekre a Királyi Művészeti Akadémia kiállításainak köszönhetően egyre ismertebb lett. Soha nem kacérkodott a századforduló modern stílusaival, és 1914-re visszatért a preraffaelitákhoz közel álló történelmi témákhoz. Halála után művészete, akárcsak a viktoriánus festőké, drámain veszített népszerűségéből, amelyet csak a XX. század végén nyert vissza. 2000-ben Szent Cecília című alkotása 6,6 millió fontért kelt el egy árverésen.
