(MTI) - A magát egyszerűen képzőművésznek valló Pauer szerint a pszeudo tükrözi a társadalmi körülményeket. A szó egyébként azt jelenti, hogy hamis, nem valódi, olyan, mint ha az lenne, de nem az. "Az én egész munkásságom ezzel foglalkozik, immár 38 éve". "A látvánnyal látszólag beugratom az embereket egy hamis képbe, de annak érdekében, hogy rádöbbentsem őket a valóságra." A pszeudo az én esetemben maga a valóság - fogalmazott a Pauer Gyula.
Hogy mi a célja ezzel az irányzattal? A hetvenes évek diktatúrájának idején a pszeudo egyfajta kritikaként jelent meg, s nem is nagyon tetszett. "Akkoriban gyakorlatilag letiltott művész voltam" - emlékezett vissza a művész, aki a képzőművészet eszközeivel kívánta bemutatni, hogy az uralkodó szocialista realizmus művészeti felfogásában minden hamis, manipulált, tehát pszeudo. A diktatúra megszűnése után viszont a globalizáció által áthatott világban ugyanúgy megvannak ezek a pszeudo vonások - jelentette ki, utalva arra: "Arra igyekszem felhívni az emberek figyelmét, hogy vigyázzanak, mert ahol csak lehet, becsapják őket."
A hétvégén nyílt berlini kiállítást szeptember elején Chemnitzben - az egykori Karl-Marx-Stadtban - "történelmi" magyar siker előzte meg. Pauer ugyanis bebizonyította a chemnitzieknek, hogy az 1971-ben a kommunista diktatúra kellős közepén, a város szívében felállított hatalmas Marx-szobor valójában Lenin. Azaz alkotója, a szovjet Lev Kerbel ténylegesen nem csinált mást, minthogy vett egy Lenin-portrét, és egyszerűen Marx haját, s szakállát illesztette rá.
Pauer Gyula természetesen több alkotására is büszke. De - mint azt elmondta - a legbüszkébb a Duna-parton készült holoakusztemlékműre, a Cipők a Duna-parton című kompozíciójára, amellyel a nyilas terror áldozatainak állít emléket. "De büszke vagyok Vatikánban őrzött munkámra, a Torinói lepel szobrára is" - jelentette ki. S büszke az 1978-ban megvalósított monumentális szabadtéri alkotására, a 131 feliratos táblából álló Tüntetőtábla erdőre is, amelyet az akkori hatóságok azonnal megsemmisítettek, s mostani berlini bemutatásukra immár harmadszor kellett rekonstruktuálnia. Arra pedig külön büszke, hogy azokat most a német főváros egyik legelőkelőbb helyén, a múzeumszigeten állították fel.
Berlinben ez a művész első egyéni külföldi kiállítása.
