Relaxcentrum - Cseke Szilárd erdősorozata távolról sem fotorealista

Képző

Cseke Szilárd az érett, befutott, de fiatal alkotók közé tartozik. Fantáziaszüleményein lehet meghökkenni, lehet őket kritikákkal illetni, vagy éppen szórakozni és elgondolkozni. Egy azonban teljesen bizonyos: művészete senkire nem marad hatástalan. Nem áll messze tőle a szokatlan alkotói eszközök alkalmazása, legyen szó akár furcsa anyagok összeállításáról, érdekesen alkalmazott alkotói technikától, vagy monumentális méretekről. A fiatal festőművész gyermekkorától tudatosan készült a pályára. Elvégezte a Pécsi Művészeti Egyetem festői szakát, ezután a Képzőművészeti Mesteriskolát, majd állami ösztöndíjasként folyamatosan kísérletezett. A művészi szabadságot is közvetítő képei többnyire a mai ember életéről, a kor szelleméhez szólnak, s olykor filozofikus gondolatokkal játszanak. Mesélő kedve ellenére alkotói hitvallása az, hogy a művészet soha nem csupán valamiféle prófétikus, intellektuális üzenet, hanem olyan örömforrás, amelyet egyaránt "jó nézni, és jó csinálni". A művész nem kinyilatkoztatni akar, hanem beszélget és játszik. Valószínűleg ebből ered képeinek meghitt jellege. Több mindennel kísérletezett már. Témáiban a bolondosságnak is engedő, játékos gondolatvilága mellett kombinatív készsége ad alapot műveinek. A kezdeti korszakára jellemző, hogy műanyagból, autógumiból, ventillátorokból szerkesztett izgő-mozgó, izgalmas alkotásokat. Ezeket később felváltották a kép és a szöveg kombinációjából készült story-boardszerű alkotások. Végül ezeket az egészen egyszerű csendéletek követték, amelyeket csupán egyetlen színnel, vagy annak árnyalatával készített. Az évek alatt így fordult a figyelme a galériákat betöltő, mozgó mobilok, és a képzelet után a közvetlen környezete felé, amely csapongó individualizmusának, és mesélőkedvének új határokat szabott. Ám Cseke Szilárd figyelem- és hatáskeltő művészetében, a nagy méretű alkotásaiban lelkialkata is tükröződik. Mivel lételeme a nagy tér, a szabad mozgás és a lendület, így ezek lényeges jellemzői maradtak festészetének is. Az impresszionizmust követő művész nagy sikerrel ötvözi a látványfestészetet az autonóm képteremtés eszközeivel, a természetességet a hatáskeltéssel, és az érthetőséget a titokzatossággal. Tájképfestészetében megjelenik a fotóinspiráció is, amely ma már egyre általánosabb eszköze a festőművészetnek. Cseke Szilárd képeitől azonban a fotorealista látásmód teljesen távol áll, hiszen műveiből egyértelműen az indulatok kifejeződései és az érzékiség árad. Alkotásaiban mindig finom egyensúlyt találunk az értelem és az érzelem között. Ebben a művészetben olyan intellektuális játék részesei lehetünk, ahol egyszer festői tájat, jól felismerhető erdőt, másszor titokzatos képet látunk, ingadozva a szenzuális élmény és intellektuális elmélyedés között. Képein élményszerűen, az úgynevezett "Gestalt látásnak" köszönhetően, az absztrakt festői felületből, a színfoltokból csak megfelelő távolságból nézve áll össze az erdő. Így természeti képeiben sem csupán a fényben, színben, formában, hangokban és illatokban testet öltött természeti szépséget jeleníti meg, hanem a képsík absztrakt felületéből kibontott káprázatot is elénk varázsolja. Térillúziót nyújtó perspektivikus megoldásai egyenesen vonzzák a nézőt, miközben a képek elkészítési technikái is ámulatba ejtők és kész rejtély a laikusok számára. Hiszen festői technikái sem mindennapiak. Mindenféle elkent, pasztózus festéssel, "szabad" csurgatásos, kaparásos és hengeres módszerrel dolgozik. Reliefszerű, vastagon felhordott réteggel, háromdimenziós hatásokkal, különös lakkréteggel, és tudatosan elhelyezett ?hibák? (foltok) sorozatával csapja be a nézők szemét. Cseke Szilárd műveiben nem csak azt láthatjuk, hogy mit ábrázol, hanem az is megmutatkozásra tör bennük, hogy alkotójuk miként hozza létre azokat. A váci kiállítás holnapi megnyitóján 17,30-kor Nádudvary Noémi és Tóth Pál esztéta mesél a "Relaxcentrum" című összeállításról. A kiállítást Bárdosi József rendezte. R. Eller Gertrúd A kiállítás helyszíne: Tragor Ignác Múzeum, Hincz Gyula Kiállítóhely, 2600. Vác, Káptalan. u. 16. A kiállítás látható: 2006. augusztus 23. - október 15. Nyitva tartás: minden nap 10-18 óra között, hétfőn zárva.