Rémálmok a játszótéren

A kiállított munkák Marina Abramovic sorozatát folytatják, amit nemrég láthattunk a Műcsarnokban. Abramovic fotója az ölében ülő, géppisztolyos laoszi kislánnyal megrázó erővel vezeti föl a témát. Az Inda Galéria által felkért alkotók megfordítják a viszonyt: nem a felnőttek, hanem a gyerekek szemszögéből közelítenek az erőszakkal, rettegéssel, kiszolgáltatottsággal és sötét humorral teli gyerekvilághoz. A színes tündérmesék elemeit felnagyítják, kifordítják, és így láthatóvá válnak a felszín alatti rétegek, az, ahogyan a zavaros viszonyokat, pszichés terheket cipelő felnőttek által továbbörökített létrettegés a gyerekekben csapódik le.

Horror Pista (Máriás István) munkája

A játékok itt nem egy békésen fejlődő világ kreatív segítői, hanem harci eszközök vagy védelmi rendszerek; a mesék egy hazug felnőtt társadalom fogyaszthatóvá színezett erőszakos cselekedeteiből mazsoláznak. Horror Pista (Máriás István) képein műanyag tucatjátékok életre kelt hős-figurái, dinók és robotok kergetik a visítva szaladó gyerekcsapatokat, Molotov-koktélok repülnek a feje tetejére állt város utcáin. Piroska elé ufó száll le az erdőben, az apácák árnyékából vigyorgó csontváz bontakozik ki. Ez a világ durvasággal és azonosíthatatlan veszélyekkel van teli, amelyben a gyerekrajzok archaikus karaktere a felborult világban az egyetlen biztos pontot jelöli ki: a merev, sematikus tulipán a szépség, a néhány vonalból álló ház a biztonság menedéke.

Hardi Ágnes és Kiss Rita munkája

A játékok asszociációs köre a hetvenes évek ?szűk levegőjét? is megidézi. Hardi Ágnes és Kiss Rita térinstallációja panelházak közé szorított, még távolról sem EU-komfort játszótérrel tölti meg az egyik termet. A háztömbök között, a betoncsúszda tövében egy kimerevített jelenet folyik: két kislány próbál kezdeni valamit a semmi közepén. Játszanak, mondaná egy felnőtt, de valójában hatalmi pozíciókat gyakorolnak egymáson egy üres kor üres perceiben. A szürke-csontszínű kompozíció, az összekaristolt anyagok, a durva felületek és az alakok realisztikus megformálása kemény vád a körben álló, a gyerekekre vak házak lakói ellen.

De nem csupán a játszás ideje, hanem maguk a játékszerek is lelepleződnek. A rácsos ágy fölé akasztott, körben forgó játékrepülőkből Tóth Márton Emil művében, szoba méretűre nagyított objektjében egy plafonra szerelt, fémborítású vadászgépeket lassan köröztető szerkezet lett, ami mozgás közben még a hajunkba is kaphat, tömege, súlya, látványa nemhogy nyugalomba ringat, hanem monoton fenyegetést hordoz. Szabó Ottó objektje a kulturális értékpreferenciákat vizsgálja. Régi könyvekből pisztolyokat és puskát eszkábált, kemény borítóik puzzle-ként kapaszkodnak egymásba, a könyvek gerincéről még leolvasható a szerző és a cím. Az írott kultúrából megszerezhető tudás ma már értéktelen, állítja a mű, csak imitálja a fegyver szerepét, de valójában hasznavehetetlen ócskaság.