(MTI) Ezúttal a nemzetközi műtárgypiacon régóta elterjedt, angolszász tradíción alapuló becsáras szisztéma szerint zajlott az árverés. A katalógusban csak a becsérték alsó és felső határát tüntették fel, a kikiáltási árakkal csak a helyszínen szembesült a közönség. Ezt az alsó becsérték hatvan százaléka körüli összegben határozták meg. Ám a magas limitárak, amelyek a kikiáltási ár és a becsérték alsó határa között mozogtak, visszatartották a licitálókat, némi értetlenséget is okoztak és rendkívül hosszúra nyújtották az árverést. Így történhetett meg, hogy a 220 tétel harmada, közte nagyon rangos művek is visszamaradtak.
Kieselbach Tamás ellenére eredményesnek ítélte az aukciót. Mint mondta, a jó képek, az igazi remekművek kiemelt áron keltek el. A válság éveiben igazi siker, hogy magas, 30-40 millió forintos leütések születtek.
Ötvenegy tétel kelt el egymillió forint felett, és öt alkalommal nyolcjegyű összeget is regisztrálhattak. A legtöbbet, amint az várható volt, Berény Róbert korai, 1910-es csendéletéért adták. A kép a Nyolcak jubileumi kiállítása kapcsán került elő százéves lappangás után. Becsértékét meglehetősen magasan ? 30 és 50 millió forint között ? határozták meg, és végül 44 millió forintért ütötték le. Egy másik konstruktív Berény csendélet viszont nem jutott el a limitárig, így visszamaradt.
Évszázados lappangás után bukkant fel Ziffer Sándor enteriőrje, A festő nagybányai szobája. A mű jól példázza, hogy az 1908-as esztendő hozta meg Ziffer jellegzetes, színközpontú festői stílusának kiteljesedését. Ekkor született művei a neós mozgalom legjelentősebb alkotásai közé tartoznak. Nem csoda, hogy az aukción kínált festmény jóval becsértéke fölött, 15 millió forinton ment el.
Ugyanennyit fizetett egy ismert gyűjtő Kondor Béla korai korszakának egyik legjelentősebb darabjáért, az olajjal fára festett Késes emberért. Jól járt, aki megszerezte, mert Kondor alkotásai ma már csupán elvétve kerülnek a műpiacra. A mindig tökéletességre törekvő művész nehezen fejezte be képeit, s még nehezebben vált meg tőlük. Művei csak a legelhivatottabb gyűjtőkhöz, s a legközelebbi barátokhoz jutottak el, s onnan csak elvétve kerültek ki.
Sokat adtak Batthyány Gyula három festményéért. Az 1932 körüli mondén tematikájú Divathölgyek a művész art deco festészetének egyik izgalmas darabja, becsértékének alsó határán, 14 millió forintért kelt el. Megadták a 10 millió forintot A Monte-Carlo-i kaszinóban című, több mint nyolc évtizedes lappangás után felbukkant vászonért, és 9 millió forintra licitálták a dekoratív Hölgy fekete csipkekendővel olajképet.
Mednyánszky László téli tájképe az 1890-es évekből 9,5 millióig ment fel, Tihanyi Lajos absztrakt kompozíciója 6,5 millióra jutott, míg Bene Géza franciás csendéletéért 5,5 milliót adtak.
