A Bethlen Galéria - és a Bethlen Kortárs Táncműhely - előteréről mindent gondolnánk, csak azt nem, hogy kiállítás rendezésére alkalmas: a kiállított fotók ugyanis a falakat díszítő számtalan tárgynak, maszknak, tükörnek köszönhetően szinte elvesznek a térben. Másfelől viszont remek lehetőséget biztosít a személyes felfedezésre, keresgélésre, és itt feszengeni is sokkal kevésbé lehet, mint más, steril kiállítóterekben. Az eklektikus beltér és a táncfotók kellemes káoszát egy régi lemezjátszóból kiszűrődő dallam lengi körül, a képek pedig a "megsemmisülő művészet", a tánc mementóiként kétségtelenül egyszeri, megismételhetetlen pillanatokról árulkodnak. Dusa Gábor szubjektív válogatáson alapuló tárlatának két legerősebb epizódja a fotós fekete-fehér sorozata és a "tényleges" - az előtérnél jóval keskenyebb folyosón helyet kapó - kiállítás nagyméretű felvételeinek szekciója.
A fekete-fehér képek külön kis kompozíciót alkotva késztetnek hosszas álldogálásra - Horváth Csaba Szindbádjának egyik fotólenyomatán a nőalak elmosódik, csak előrenyúló keze rajzolódik ki élesen. Mellette a Barbárok című előadás részleteként pusztán egyetlen férfikéz közeli felvétele látható, megdöbbentően erős látványával kenterbe verve a csoportos táncképek dinamikáját is. Az ember lassanként ráébred: a kevesebb több elvén éppen azok a képek hordozzák magukban a legelementárisabb erőt, amelyeken szinte fel sem ismerhető, hogy táncfotóról van szó. Az említett kéz mellett ilyen az a Nagyvárosi ikonok című előadásból kiragadott pillanatkép is, amelyen Horváth Csaba táncos-koreográfus alakjából csupán a maga elé meredő arc és a kezében fröcskölő vízipisztoly látszik - mégis érezzük a mögötte rejlő mozdulat, a test feszültségét.
A táncműhely előterének számos feketehátterű képe után a folyosóra kanyarodva már izgalmas, minden tekintetben színes kompozíciókkal is találkozhatunk, amelyek plasztikusságukkal kitágítják megszokott kereteiket. Sok esetben még azt is sikerül elfeledtetniük, hogy általuk - üvegborításuk és a világítás miatt - a befogadó saját tükörképével is folyamatosan szembesülni kénytelen.
