Rézkarc-remekek a FiókaArtban

Képző

Dobesch Máté rézkarcsorozata témaválasztása és kvalitásai révén is kiemelkedik a mai magyar grafika terméséből.
Az ötlet - rézkarcciklust alkotni régi magyar hónapnevek alapján - mi tagadás, kissé furcsának tűnhet sokak szeme és elméje számára. A grafikák keletkezéstörténetéről a művész elmondta, hogy főként Bálint Sándor és Jankovics Marcell könyveiből kapta az indíttatást, hogy a névadó szentek legendáiból merítve alkosson képeket. A munka során a legörömtelibb élménye volt rálelni a régi kódexirodalom ideillő forrásaira, de sok alkalma nyílt a népi hiedelmek, babonák megjelenítésére is.
Reményei szerint a maga módján ezzel is hozzájárul ahhoz, hogy egy kissé letörölhessük a port egy régi kultúrkincsünkről, hiszen az értékes tájékoztatási pontja lehet önmeghatározásunknak.

Gyulai Gergely kiállítás megnyitójában utalt arra, hogy a művészettörténetben a hónapábrázolások évszázadokon át a művészek kedvelt témái közé tartoztak.
A középkor két nagy művészettörténeti korszakában, a romanikában és a gótikában a templomok, katedrálisok kapuzatain a hónapciklusokat többnyire a zodiákus jegyeivel jelenítették meg a kőfaragók. Ezek mellett azonban megjelentek olyan relief- vagy szoboremlékek is, amelyeken emberi figurák egy adott hónapra jellemző mezőgazdasági munka (pl. szőlőmetszés) végzésével testesítik meg magát a hónapot.
A hónapábrázolások legjelentősebb és legvonzóbb példáit a 15. századi burgundi-flamand könyvfestészet emlékei között lelhetjük fel. Az úgynevezett hóráskönyveket indító kalendárium-ciklusokban az év hónapjait ugyancsak a földeken, mezőkön szorgoskodó alakok által végzett, jellemző havi tevékenységek testesítették meg. A középkor művészetében a hónapábrázolások töretlen népszerűségét leginkább az idő örök körforgásába vetett hit indokolta. A hónapábrázolások igazi fénykora a 16. század közepe után a festészetben leáldozott.
Elvétve a barokk korban is fellelhetünk hónapképeket. Ezek többsége az itáliai festő-ikonográfus, Cesare Ripa 1653-ban megjelent traktátusának leírásait követve, bőséges számú attribútummal ellátott, allegorikus alakok képében vizualizálja a hónapokat.
"Ugyanakkor Dobesch Máté rézkarcait ezekhez a művészettörténeti példákhoz csak a tárgy hasonlósága köti: azok mind céljukat, mind forrásaikat, hagyományaikat tekintve eltérőek - hangsúlyozta a tárlatot megnyitó művészettörténész.
Régi hónapneveink egy távoli, lassan kivesző hagyomány részei. A fiatal művészt hosszú éveken át foglalkoztatta a régi magyar hónapnevek, és az azokhoz kötődő számtalan hagyomány képi formában való megjelenítése. Éveken át tartó alapos kutatással, amolyan igazi "graficus doctus" szorgalmával, tudásvágyával dolgozta fel témáját, amely először 2001-ben, diplomamunkájának 5 lapjában öltött testet. E munka folytatásaképpen mostanra bővült az anyag 12 rézkarcos teljes ciklussá.
A művész kiindulópontját természetesen maguk a régi magyar hónapelnevezések adták (Boldogasszony hava - január; Böjtelő hava - február; Böjtmás hava - március; Szent György hava - április; Pünkösd hava - május; Szent Iván hava - június; Szent Jakab hava - július; Kisasszony hava - augusztus; Szent Mihály hava -szeptember; Mindszent hava - október; Szent András hava - november; Karácsony hava - december.). Ezekkel a nevekkel már a XV. századtól kezdve találkozhatunk írásos forrásokban.
Dobesch Máté rézkarcainak komplex képalkotási módszere rendkívül gazdag. Figurái igen kidolgozottak, ugyanakkor a vékony, tűhegyes rajzolatok lebegővé teszik az alakokat. Az adventi időszakban, a karácsony közeledtével jó ötlet volt a FiókaArttól, hogy lehetőséget adott Dobesch Máté műveinek bemutatására.