| Nagy Ferencet Rózsaszentmártonban kevesen ismerik így, Ő mindenkinek "a suszter Feri bácsi". A dombra kapaszkodó Erzsébet utcában él a feleségével, immár hatvan éve boldog házasságban. Mari néni büszkén mondja: bizony nem szégyen bevallani a tisztességben megélt nyolcvankét évet. De tessék egy kicsit hangosabban beszélni, mert az idő leginkább a hallásunkat kezdte ki, mondja sikítóan éles hangon, amely a Feri bácsi füle miatt vált ilyenné. |
 |
| Hatvan éve házasok |
 |
 |
|
| Hatvan évvel ezelőtt | A fogadott gyerekek | |
A Mester szemre nyugodtan letagadhatna legalább tizenöt évet, úgy tűnik, a hallásán kívül minden "működik". Bevezet a műhelybe, a tenyérnyi kis épületet a Mari néni szülői házához tapasztották. A berendezés régi időket idéz, semmi fölösleges. A mesterség műveléséhez szükséges szerszámokon, a bőrvarrógépen kívül csak egy apró vaskályha tartozik hozzá. |
 |
| A műhely |
 |
| A mesterlevél |
 |
| A megbecsülés jele |
| Feri bácsi az öntudatos idős emberek nyugalmával avat be a kezdetekbe. Elmondja, a mestersége titkaiba Rózsaszentmártonban tanult bele. Akkoriban a faluban még öt cipész volt, de Ő nemcsak cipész, hanem csizmadia is - én most tudom meg, ez két külön mesterség. A város messze van, és bizony akkoriban a nagy szegénységben helyben készült mindaz, amihez volt szakember. A környéken bányák voltak, ahol elkelt a jó minőségű lábbeli, márpedig a jó csizma fontos "munkaeszköz" volt. A mestersége mentette meg Feri bácsit a háborútól is: a környéken a katonáknak nem volt aki javítsa a csizmáit, így Ő maradhatott, és dolgozott, mint ahogy ma is. |
 |
| A mester ma is dolgozik |
 |
| Régi szerszámok |
 |
| A reszelőket még használja |
 |
| A kaptafák már pihenőben |
| Sokat változott a világ, ma már ritkábban gyakorolja a csizmadiaságot. Új cipőt is csak saját magának készített pár éve, büszkén mutatja: ez a hagyományos módon, fa szőggel készült! A felgyorsult világban könnyebben kerül szemétre cipő, amelyet régebben még megjavítottak volna. Az alapanyagok is sokat változtak: ma sok a műanyag, amit nem is lehet fa szöggel sem készíteni, sem javítani. A csiríz helyett is a műanyag-ragasztó a divat. Utánpótlás nincs. A környéken is alig, pedig az EU-csatlakozás - Ő úgy gondolja - divatba hozza megint a néptáncot, és akkor ki fogja elkészíteni a csizmákat? Milyen jó hallani, egy kilencvenéves csizmadia mestert is az EU-csatlakozás utáni idő foglalkoztat! Fotó: a szerző |
