RITKA MESTERSÉGEK - CSIZMADIA

Képző

Nagy Ferencet Rózsaszentmártonban kevesen ismerik így, Ő mindenkinek "a suszter Feri bácsi". A dombra kapaszkodó Erzsébet utcában él a feleségével, immár hatvan éve boldog házasságban. Mari néni büszkén mondja: bizony nem szégyen bevallani a tisztességben megélt nyolcvankét évet. De tessék egy kicsit hangosabban beszélni, mert az idő leginkább a hallásunkat kezdte ki, mondja sikítóan éles hangon, amely a Feri bácsi füle miatt vált ilyenné.
Hatvan éve házasok
Hatvan évvel ezelőtt A fogadott gyerekek

A Mester szemre nyugodtan letagadhatna legalább tizenöt évet, úgy tűnik, a hallásán kívül minden "működik". Bevezet a műhelybe, a tenyérnyi kis épületet a Mari néni szülői házához tapasztották. A berendezés régi időket idéz, semmi fölösleges. A mesterség műveléséhez szükséges szerszámokon, a bőrvarrógépen kívül csak egy apró vaskályha tartozik hozzá.
A falon a MESTERLEVÉL, amelyen ez olvasható: "Fentnevezett "mester" megjelölést iparával kapcsolatosan cégében, nyomtatványain és hirdetéseiben jogosan használhatja.
Budapest, 1947 évi január hó 29-én."
Akkoriban ritkán hagyták önállóan dolgozni az iparosokat, terelték be a Szövetkezetbe, akit csak lehetett. Feri bácsi valahogy megúszta.

A műhely
A mesterlevél
A megbecsülés jele
Feri bácsi az öntudatos idős emberek nyugalmával avat be a kezdetekbe. Elmondja, a mestersége titkaiba Rózsaszentmártonban tanult bele. Akkoriban a faluban még öt cipész volt, de Ő nemcsak cipész, hanem csizmadia is - én most tudom meg, ez két külön mesterség. A város messze van, és bizony akkoriban a nagy szegénységben helyben készült mindaz, amihez volt szakember. A környéken bányák voltak, ahol elkelt a jó minőségű lábbeli, márpedig a jó csizma fontos "munkaeszköz" volt.
A mestersége mentette meg Feri bácsit a háborútól is: a környéken a katonáknak nem volt aki javítsa a csizmáit, így Ő maradhatott, és dolgozott, mint ahogy ma is.
A mester ma is dolgozik
Régi szerszámok
A reszelőket még használja
A kaptafák már pihenőben
Sokat változott a világ, ma már ritkábban gyakorolja a csizmadiaságot. Új cipőt is csak saját magának készített pár éve, büszkén mutatja: ez a hagyományos módon, fa szőggel készült! A felgyorsult világban könnyebben kerül szemétre cipő, amelyet régebben még megjavítottak volna. Az alapanyagok is sokat változtak: ma sok a műanyag, amit nem is lehet fa szöggel sem készíteni, sem javítani. A csiríz helyett is a műanyag-ragasztó a divat.
Utánpótlás nincs. A környéken is alig, pedig az EU-csatlakozás - Ő úgy gondolja - divatba hozza megint a néptáncot, és akkor ki fogja elkészíteni a csizmákat?
Milyen jó hallani, egy kilencvenéves csizmadia mestert is az EU-csatlakozás utáni idő foglalkoztat!

Fotó: a szerző

Rózsaszentmárton honlapja