1958-ban született Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1976-1981-ig végezte tanulmányait, ahol 1981-82-ben posztgraduális képzésben vett részt. Stílusára jellemző az irónia, a humor, az abszurditás, a groteszk, a titokzatosság iránti vonzódás, mely nem zárja ki a hagyományokhoz való hűséget, a pátosz jelenlétét sem. Olajfestményeken kívül akvarelleket, rajzokat, képregényeket, könyvillusztrációt, a közelmúltban pedig kerámiaszobrokat készített, s az utóbbi időben fordult ismét a táblakép felé. A művésszel való előzetes beszélgetésekből kiderült, hogy a 2004 májusában kiállított festmények itt kerülnek először bemutatásra, így a közönség és a szakma egy teljesen új anyagot ismerhet meg. A kiállításra kerülő festmények egy új korszakot, új alkotói periódust jeleznek életművében. Ellentétben a korábbi képekkel, nem a régebbi korok megidézése, a historikusság és az álomszerűség jellemzi őket, hanem közelebbi viszonyt alakítanak ki a hétköznapi dolgokkal, fontosabb szerepet kapnak bennük a napi események, a valóság. Új figuratív táblaképei bizonyos értelemben a realizmus felé haladnak. A tárlat helyszíne: Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum, Országzászló tér A kiállítás megtekinthető: 2004. augusztus 1-ig. Rendezi: Izinger Katalin
