(MTI) - Ultrahanggal porlasztó tál, vagyis párakonyha, amelyre rávetítik a kínai ételek képét, kerti ruhaszárítón fekete és rózsaszín adó-vevő rádiós pingvinek hada, körtékre ráhúzott színes műanyag sünök - ez a LED liliom, csipogó bokrok, amelyek vaspálcára húzott színes műanyag elalvásgátlókkal vannak teli, meg macskatéglákból épített fal - ez olyan epoxi gyantába öntött apró, szőrmók játékállatka, amely érintésre világít, sőt nyávog is.
Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára mindezek láttán azt mondta, hogy nem hagyományos, nem önreprezentáló kiállítást láthatnak majd az érdeklődők a magyar pavilonban, mint az elmúlt években. A tárlat nagyon hangsúlyos, korszerű, tartalmában is lényeges, globális üzenetet küld a világnak, hogy a migráció a befogadó ország kultúráját gazdagítja.
Nemes Attila, a projekt főkoordinátora elmondta, hogy fél éve kezdtek hozzá a tervezéshez, mégpedig kutatással. Bevontak a munkába építészeket, szociológusokat, sinológusokat, hogy feltérképezzék, miként jelennek meg a távol-keleti kultúra jegyei, a hangzó terek, a média, a szokások Magyarországon. Az ezekről készült tanulmányokat kötetbe foglalták. A második fázis az installáció volt, a megvalósításban 90 százalékban építészek vettek részt, és persze médiaművészek meg műszaki tanácsadó csoport.
A magyar projekttel azt akarják bemutatni, hogy az építészetben nemcsak a nagy, drága elemekkel lehet dolgozni, hanem kreativitással az olcsó anyagokból is lehet esztétikai rendszert létrehozni, és hatást gyakorolni az emberekre.
Somlai-Fischer Szabolcs koordinátor az installációt bemutatva a többi közt arról beszélt, hogy a kiállításhoz valamennyi kelléket, vagyis az építészeti alapanyagot a józsefvárosi kínai piacról szerezték be.
Szakál Tamás médiaművész, aki a hangcella fal készítésében működött közre, az MTI-nek elmondta, hogy a fémrácsokra több száz kisebb - nagyobb hangszórót szereltek, ezekből 40 darab közvetíti azokat a zajokat, amelyeket a kínai piacon vettek föl, a többi pedig továbbítja és így különös hangzás jön létre.
Pozna Anita építész arról beszélt az MTI-nek, hogy 10-15 ember dolgozott aktívan a projekten, de közben még pletykakutatót is bevontak a munkába, hogy megtudják, hogyan terjednek a szövegek, amelyek végül hanghullámmá alakulnak. A sok elektronika miatt bizony elkelt a műszaki segítség, bár ő maga is hegesztett. Színes, félméteres, csavart műanyag lemezeket is megmutatott, ezekből készülnek majd a pavilonban az árnyékoló hullámlapok, 2500 darab lemezt függesztenek föl a mennyezetre.
Sterk Barbara médiaművész-szociológus megnyugtatta az MTI munkatársát, hogy a magyar pavilonban nem lesz hangzavar, az összes interakció visszafogott hangon szólal meg, folyamatos, lassú változást fog mutatni, a projekt átalakul építészeti médiummá a kortárs kultúrában, mint közösségi alkotás.
A Velencei Biennálé november 19-ig lesz nyitva, így a Magyar Pavilon is.
