Az öltözködés évezredek óta az egyik legfontosabb része és lakmuszpapírja az emberi identitásnak: elfed, megmutat, kifejez, demonstrál, elhallgat. Ezáltal ma már nem csak a hovatartozásunkat (legyen az nemzetiség, szubkultúra, csapat, vagy éppen csoport), hanem akár szándékunkat és hangulatunkat is megoszthatjuk a körülöttünk élőkkel. Ha úgy tetszik, élő transzparensekké lettünk, és ember legyen a talpán, aki a címkefelhők - márkák, vicces(nek szánt) feliratok, jelképek, vagy pusztán csak színek - rengetegében még képes tájékozódni. Szabó Klára Petra legújabb, a Viltin Galériában látható kiállítása egy 2007 óta gyűlő portrérengeteg eredménye, amely kisméretű akvarellek formájában nyújt pillanatképet egy-egy (vagy éppen két) fiatalról.
Az egyszerűségükben is rendkívül - és minden értelemben - színes festményekkel blogformátumban már találkozhatott a látogató, így ezúttal a megszokottól eltérő módon éppen a világháló felől érkeznek az alkotások, hogy egy galéria falán váljanak kézzel-szemmel foghatóvá. Az említett blog - az egyik budapesti programmagazin gyakorlatához hasonlóan - feltünteti a képen megjelenő ruházati cikkek márkáját, származási helyét, ám a legérdekesebbek talán mégis azok, ahol néhány személyes történet, izgalmas, netán kacagtató sztori is felsejlik.
Ha a ruhák beszélni tudnának... Hű voyeurökként valószínűleg ők tudnak rólunk a legtöbbet: nem csak hogy elkísérnek mindenüvé, bárhová menjünk is, de gondolatainknál már csak a testünket ismerik jobban. Zsebeikbe rejtjük emlékeinket, kincseinket: egy telefonszámot, egy emlékezetes koncertről tanúskodó jegyet, és itt leljük meg azt az elkallódott százast, ami épp abban a pillanatban életet ment. Bár Szabó Klára Petra kiállítása eleve címében hordozza a megoldást - Art & Style, művészet és stílus -, valahogy mégis túlmutat a puszta divatfotó/festmény kategóriáján. A fényképek alapján készült akvarellekről barátok, ismerősök és ismeretlenek mosolyognak ránk, egyéniségükkel, az őket körülvevő környezettel, gesztusaikkal elhomályosítva a rajtuk látható öltözék egyébként kétségtelenül meghatározó üzenetét.
A képek akár tarot-, vagy játékkártyaként is értelmezhetőek: alakjaik egyszerre sorssal rendelkezők és sorsfordítók, képzeletünkben pedig akár egy tetszőleges történet fő karaktereivé is avanzsálhatnak. A képregénybe illő színvilágú, szuggesztív alkotásoknak ugyan szerves része a divat, mégis inkább a festményekről kikacsintó egyéniségek - általuk pedig e kiszámíthatatlanságában is gyönyörű, sokszínű világ - lenyomatát adják. Mert nem a ruha teszi. Inkább mi tesszük a ruhát.
