Munkáiban az expresszív tájképfestészetet sajátosan letisztult formában valósítja meg azzal a céllal, hogy egy vizuálisan izgalmas és tartalmas képi világot hozzon létre. A festmények helyszínei nem variálódnak, az alkotóelemek egyszerűek: az Andarax folyó, narancs és olajfa ligetek, a fák közt meglapuló udvarházak. Festői világa megteremtése közben azonban szabadon kezeli e motívumokat, azokat vizuális elemként felhasználva, úgy, hogy közben ne váljanak kiüresedett, elidegenített objektumokká. A képeken található tárgyak, növények, tájrészletek szimbólumok. Két ellentétes világot testesítenek meg: az embert és a tájat, amelyek itt újra egymásra találnak feszültségtől nem mentes harmóniában. Az ember átformálja a környezetét, átépíti, elcsúfítja, vagy csak egyszerűen rendbe szervezi. Rung András festményein ez másképp van. Az emberi világot megtestesítő házak útjelző táblák csupán a rengetegben, az utak csak szalagként feszülnek a domboldalakra, nincs rajtuk forgalom, csak a néző tekintete pásztáz végig rajtuk. A modern képi megjelenítéshez a táj dominanciája kapcsolódik. Az ember, az emberi munka eredménye a táj részévé válik. A természet nem hagyja magát leigázni, de nem is törekszik az ember elnyomására. Így létrejön egy törékeny egyensúly, amelynek hű leképzése az egyszerre pillanatnyi és időtlen festészet. A kiállítás megtekinthető: 2006. február 26. - április 29. A kiállítás helyszíne: Hilton Budapest WestEnd, Budapest, VI. Váci út 1-3. Kép: Teraszos hegyoldal Ohanes előtt (2005)
