A művész születésének századik évfordulóján világszerte számos retrospektív tárlat emlékezett meg a modern művészet egyik leginnovatívabb alakjáról. A hazai közönség eddig jobbára ismeretlen oldaláról ismerheti meg a virtuozitásáról rajzi műfajokban is tanúbizonyságot tevő Dalí-t, s a kiállítás egyben lehetőséget teremt az életmű egészének árnyaltabb áttekintésére.
A ?század zsenijének? grafikai, illusztrációs munkássága kevéssé ismert a nagyközönség és a rajongók körében. A bambergi Richard H. Mayer magángyűjtemény, amely először Budapesten kerül múzeumi bemutatásra, Európa egyik legjelentősebb Dalí-gyűjteménye. Míg Salvador Dalí festményeit, az elolvadni látszó órák, lángoló zsiráfok, hosszúlábú elefántok képi világát mindenki jól ismeri, a festő más típusú művészi tevékenysége, így rajzai, grafikái, illusztrációi érdemtelenül háttérbe szorultak.
A festészet mellett a világirodalmi témák illusztrációi is rendkívül fontos szerepet játszanak Dalí művészetében. Ezek nem a hagyományos értelemben vett könyvillusztrációk, hanem az irodalomtörténet jelentős szövegeinek Dalí-féle ?paranoia-kritikai? újraértelmezései. Az újraértelmezés a könyvek külső formájának átdolgozásától sem riad vissza, melyeknek a mester nemritkán szokatlan formákat kölcsönöz. ?Könyv-objektjeivel? (?livre-objets?) Dalí mind a formaalakítás, mind a díszítés tekintetében új irányt szabott a 20. századi könyvművészetnek. A könyvek díszítéséhez drágaköveket, féldrágaköveket használ, a kézzel megmunkált pergamenlapokra gyémánt és rubint tűkkel rajzol. A Műcsarnokban látható, általa illusztrált világirodalmi művek között vannak az erotikus, vagy inkább pornográf irodalom ?gyöngyszemei?, Casanova emlékiratai, Sade márki elbeszélései, de olyan híres gyermekkönyv-illusztrációk, mint az Alice csodaországban című könyvhöz készült rajzok is.
A kiállítás egyik különlegessége a Dalíra nagy hatást gyakorló Sigmund Freudról, a pszichoanalízis atyjáról készült portré, s Freud műveinek egy kései, a hetvenes években készült luxuskiadása, amelyen Dalí rendkívüli odaadással dolgozott. Freud meglehetős fenntartásokkal viszonyult a szürrealistákhoz, egyedül Dalít tartotta nagyra közülük mint olyan művészt, aki a pszichoanalízis által feltárt módszerek alkalmazásával a legközelebb került az emberi tudattalan tartalmainak feltárásához. Dalí a szürrealizmus két nagy irányzata (automatizmus ? önműködő írás; onírizmus - álomképszerűség) közül mindkettőt művelte. Salvador Dalí titkos élete-című írásában leírja, hogyan igyekezett kikényszeríteni az ihletet, majd hogyan vizualizálta álomszerű látomásait, amikor az ágyával szemben elhelyezett vásznon próbálta felidézni álmainak képeit. Azonban nem teljesen engedte át magát az álomlátomásoknak, műveiben a valóság és a képzelet határán kalandozik, hogy a csodát és a titokzatost keresse. Képfelfogása a különféle lelki tartalmak ? szavak, képek, tárgyak, érzetek ? irracionális ütköztetésén alapul, így módszere végigkíséri alkotói korszakait, az alkalmazott művészeti technikákat. Számos technikai újítása közül a legismertebb a bulletizmus, amikor a tinta szakállas puskából fröccsen szét lövedékként (a Don Quijote-t illusztrálta így Dalí).
Dalí fantasztikus intellektusa, gúnyos humora, erotikus témái, vízionárius stílusa, excentrikus személyisége tükröződik valamennyi alkotásában, így grafikai munkáiban is. Képzelete könnyedén és túláradóan működött, átlényegített a tárgyakat saját logikája szerint. Számos tárgyat, motívumot álmodott meg, amelyek inkább megfestett, mintsem megvalósított volna (puha órák, húsba illeszkedő fiókok és mankók, elfolyó csontok, stb.). Dalí szürrealista médiumként eresztette át magán az ihlető forrásként kezelt szépirodalmi alkotásokat, és csak azokkal foglalkozott a megjelenítés szintjén, amelyek szimbolikus, pszichológia jelentőségű elemeket hordoznak.
