Ebben a korban kényszerültek - és a mai napig kényszerülnek - arra emberek millió, hogy elszakadjanak stabil közösségeiktől, családjuktól, szeretteiktől és új irányok felé vegyék útjukat. Ki azért, mert saját hazájában üldözik vallása, politikai nézetei, származása miatt, ki pedig a puszta túlélésért, az éhhalál elől menekülve. Salgado a projektet 1999-ben fejezte be, 2000-ben pedig elkezdődött az a kiállítási sorozat, amely a képeket szerte a világon bemutatja. Hat éven keresztül és negyven országban dolgozott Salgado különféle menekültekkel,, akik éppen úton voltak, vagy a menekülttáborokban, illetve nyomornegyedekben éltek, amely gyakran vándorlásuk utolsó állomását is jelentette. Ezeket az embereket megalázták, szörnyű körülmények közé kényszerítették, de ők megengedték, hogy Salgado lefényképezze őket, mert fontosnak tartották, hogy borzalmas helyzetüket a világ megismerje. A képek megpróbálnak helyettük is beszélni és visszaadni ezeknek az embereknek a méltóságát azzal, hogy bemutatják a bátorságukat, vállalkozó kedvüket és azt, hogy másságukkal hogyan gazdagíthatják a befogadó kultúrákat. Földrajzi tekintetben a képek Koszovótól kezdve Vietnamon és Afrikán át Brazíliáig mutatják be a menekültek helyzetét, vándorlásuk különböző stációit. Salgado kiemelten kezeli a migráció legkiszolgáltatottabb és legvédtelenebb csoportját, a gyerekeket, akiknek kölün portré-sorozatot szentel. A kiállítás helyszíne: Ludwig Múzeum - Budapest, I. Szent György tér 2. A tárlat megtekinthető: 2004. május 13. - június 27.
