Sebzett acél

Képző

A KAS Galéria szűk terében csak néhány tárgy fér el, azok is menthetetlenül kitüremkednek az utcára, hiszen csak néhány lépésnyire vannak beljebb a helyiség üvegfala mögött. Nincs itt tér, inkább csak viszonylatok: a kiállított művek élénken kommunikálnak az utca felé. Deli Ágnes kiállításán is csak 3-4 mű szerepel, de rendkívül feszült, sűrű erőteret hoznak létre. Egy plafonról fémtárgy lóg be a térbe, egy csúcsos, hegyes plasztika a padlóról mered fölfelé. A hátsó falon néhány fotó sorolódik, meztelen testrészleteket látunk, szerelemtől vagy magánytól átitatott, lassú mozdulatok egy-egy pillanatát, nem is tudni biztosan, melyik érzés viszi a tagokat egymás felé, talán mindegy is.

 
Valamit lágyít ez a képes magyarázat a szobrok robbanékony feszültségén, de nem oldja fel az acélszürke felületű, zárt geometriájú fémtömbök ellentmondásait. Mert ezek a tökéletes testek néhány nyílásán át színes perzsaszőnyegdarabok türemkednek kifelé, kerek nyílásokon vagy az egymásra záródó fémélek közötti csíkon lógnak ki a szálaik, mint valami feltépett seb a kemény, rideg, high-tech felületek között. Nem véletlen, hogy ez a minimalista design, ez a zárt formákban gondolkodó, mégis antropomorf világ puha, kézműves anyagokkal nyílik meg. Nem véletlen, hogy a kemény, sűrű anyagok mögött lágy, megmunkált, színes szőnyegrészleteket látunk, hogy a tagolatlan fém az intim hatású textilben fakad ki.
 
Ha nem látnánk a háttérben az elmosódott aktokat, a lábakat és kezeket, amint összegabalyodva próbálnak kapcsolatot teremteni egymással, akkor is tudnánk, hogy ezek a fémbe záródott ősrégi textilek a férfi-női viszony leképezői, hogy Deli Ágnes megint valami radikálisan újat fűzött hozzá a kortárs szobrászat eszköztárához. Magszerű vaginába zárta a lágyságot, a néhány kerek kis lyuk, amin áttörnek a szőnyegszálak, csak arra elég, hogy a belső puhaság a színeivel átvérezze a fémet. Két anyag harca dúl a fémburokban, a puha idővel egyre elszántabb, a kemény lassan átveszi az ellenfél, formáját és párna lesz a fémből - szóval az örök egymásba zártságról Deli Ágnes megint elmesélt valami megfoghatatlanul egyszerűt és valódit.