A tárlat egy utazás, a művek Olaszországban és a Távol-Keleten születtek. Helyzetjelentéseket, vietnámi, thaiföldi selymekre, malajziai szőttesekre íródott meséket láthatunk.
"Amikor utazunk, tárgyaink mellett magunkkal visszük vágyainkat, félelmeinket, vallásunkat, reményeinket. Az, hogy az út során hova érkezünk meg, nem csak fizikailag érdekes, lelkünkben is távolságokat teszünk meg. A művész festményeivel egy belső, transzcendens utazásra invitál bennünket, amelyen kollektíven részesévé válhatunk univerzális problémák felvetésének, és részt vehetünk a megoldások keresésében is" - mutatta be barátja Babos Zsili Bertalant, több műfaj képviselőjét, legyen az festészet, grafika, művészkönyv készítése vagy romkocsmák arculatának tervezése.
Zsili nagy utazó, de nagy gyűjtő is: rendszeresen látogatja a bolhapiacokat és a lomtalanításokat. Mindent gyűjt: régi játékokat, lemezautókat, sárga matchboxokat, giccses festményeket, csonka babákat, törött porcelánokat, fémhulladékot. Külföldi utazásai során sem mond le erről a szenvedélyéről. Ezek a tárgyak aztán otthon kohézióba lépnek egymással, és számos koncepcióban manifesztálódnak.
A kiállított grafikák, mielőtt felvették volna a táblakép formátumot, összehajtogatva lapultak a csomagban, készen arra, hogy bármikor dolgozni lehessen velük. A vászon vagy a selyem útinaplóvá avanzsál. A képek egymással is kommunikálnak, és nemespenész módjára négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre behálózzák a felületet. A művész hazatérve a műtermében tovább fejleszti az alkotásait, a kompozíciók itthon konklúzióként fejeződnek be, beteljesítve az elmúlás, az út és a megérkezés filozófiai hármasságát.
A képek első látásra hangulatot adnak az adott országról, de a művek makroszinten is olvasmányosak. A grafikai hálózat erősen meditatív hatású, amely a groteszk figurákon keresztül egyetemes gondolatokat ébreszt.
Babos Bertalan kiállítása augusztus 23-ig tekinthető meg.
