| A Siklósi Szalon informálisan szerveződött művészeti csoport, amelynek legfontosabb összetartója és szervezője a kiállítás maga. Eredménye a kellő szervezőerejű, világosan artikulált szakmai párbeszéd amely 1991 óta folyamatossá vált. Ez a szituáció fejlődés-orintált társadalmunkban annál inkább jelentős mert bebizonyosodott, hogy nem biztos, hogy az azonos műfaj, stílus, magatartás, hasonló gondolkozás vagy akár a kortárs szellemiség az, ami művészeket közös kiállításra tud vinni. Talán fontosabb az, hogy kedveljék, becsüljék egymást - hogy vállalni tudják egymás munkáját és egymás személyét, hogy jól érezzék magukat egymással a Siklósi Várban - és egymás mellett a kiállítóteremben. A korszerűség szelleme hozta létre az 1967-es első villányi szimpoziont amely Rétfalví Sándor (szobrász) Erdős János (festő) Szabó Gábor (szobrász) és mások személyéhez kötődik és amit a Siklósi Szalon történeti/szakmai előzményének tekinthetünk. |
 |
 |
|
| Colin Foster: | Bozsogi Ágnes: | |
| Az 1967-es korszerű gondolat újraértelmezésre került most, amikor megszűntek a művészet strukturális határai, nyilvánvalóvá vált a vizuális művészet humán és tudományos/technikai lehetőségeinek szétválasztása és egyben kiteljesedése és a felszabadult kreatív szellem az új kifejezés eszközévé válhatott. A vizuális művészeti kultúra átértelmezése, a világos művészeti értékválasztás hozta létre a Siklósi Szalont. 1991 óta ezeken a kiállításokon számos jelentős alkotó jelentős életművének kiemelkedő állomásával találkozhatunk. |
 |
| Aknay János: |
| Ha egy idegen először hallja: #8220;Siklósi Szalon" akkor valamilyen művészi, provinciális szerveződésre gondol. Egyre többen tudják és ami fontos, mi magunk is, hogy ez a művésztársaság példamutató a csoportokba, társaságokba szerveződött képző- és iparművész társadalom előtt. Tökéletes szabadságot élveznek szabadon vállalják az együttes megjelenést, a vizualitás nyelvén magyarul európaiként szólalnak meg, személyes mondanivalójukat, közölnivalójukat saját stílusukban, saját minőségükben adják elő. Egyéni utakat és sajátos választásokat járnak be. |
 |
| Németh Sára: |
| A moszkvai kiállítás az időről és a térről, a tér-idő kontinuitásról, az utakról és a választásokról, a világmindenségről, a megfeszítettről , a bálványokról és az emberekről, a humánumról és az agresszióról, a valósnak hitt világról és a hit világáról, a világ igazságáról és az ember hazugságáról, átszúrt és gúzsba kötött embermagunkról, női testekről és férfi bánatokról, metafizikus elvágyódásról és szakrális emlékekről szól. |
 |
| Mayer Berta: |
| A moszkvai kiállítást M. Lebegyev a moszkvai Lomonoszov Egyetem kortárs művészeti tanszékének professzora nyitotta meg Kiss Ilona tanácsos (a Kulturális Központ igazgatója) a kiállító művészek és szponzorok jelen lévő csoportja és a jelentős számban megjelent moszkvai művészek és érdeklődők jelenlétében. |
 |
 |
|
| Móker Zsuzsa: | Móker Zsuzsa: | |
| A kiállítás megnyitását a moszkvai Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak Bartók hangversenye követte. Az Allegro barbaro virtuóz tolmácsolása Jurij Favorin előadásában valamennyiünk számára örökké emlékezetes marad.
Angyal Mária |
