Mengyán András, az A22 vezetője finoman tágítja a kiállítóhely profilját: az immár három éve működő kiállítóhely eleinte a fényművészet hazai és nemzetközi képviselőinek kínált rendszeres bemutatkozási lehetőséget, később már a kortárs térértelmezések és a klasszikus neoavantgárd számára is megnyílt.
Most a Maurer-Gáyor művészházaspár révén a kiállítás fókuszába az érzékelés mechanizmusa került, ami nem áll távol a fényművészeti kutatásoktól, de más területen dolgozik. Gáyor Tibor építészként kezdte a pályáját, majd a 70-es évektől a tektonikus hajtásstruktúrákkal foglalkozott ? az építészetben a síkokat és tereket felbontó, egymásba fordító ?folding? nagyon korai előfutáraként. Gáyor egyik sorozatát, amelyik egy képkivágás repetitív variációiból indul ki és térbeli vászon-objektekkel folytatódik, most itt láthatjuk. A lépcsőforduló előtt pedig felfüggesztett, színes téridomok táncolnak, ugyanezek a falon keretbe foglalva alakítják át a keretbe foglalt, fehéren maradó képsíkokat, a geometria elvei szerint alakítva a műveket.
Odalent, a pincetérben hasonló kutatás állomásait látjuk, de az elemzés tárgyai, a telített színek és szabálytalan formák minden műben új viszonyba lépnek egymással. Maurer Dóra az érzékelés mechanizmusát fázisonként járja végig. Színezett síkokat ütköztet, és a formák egymásra hatásából, a színek átfedéseiből olvassa ki az élet működési elvét. Reneszánsz gondolkodó, aki egyre kisebb egységekre boncolja vizsgálata tárgyát, hogy közelebb jusson a titokhoz. Egymás fölött lebegő síkokból olvassa ki hatás és ellenhatás, kölcsönösség, együttlét, elkülönülés és közösség törvényeit. A képzőművészet eszközeivel hatol be az érzékelés tudományába, festészettel vizsgálja a festett szín, a körülhatárolt felület percepcióját. Kibillenti a formát, térbe viszi a síkot és megfigyeli, hogyan hat ez a színre, mit csinál egymással két sík különböző pozícióban, hogyan lehetséges megkettőzni egy fizikai kiterjedéssel bíró felületet.
Az áthatások izgatják, a színek és formák viszonya, szinte emberi kapcsolatokat olvashatunk ki az egymásra fekvő kék és piros, zöld vagy lila felületek találkozásából. Kép és valóság viszonyát az elemek kölcsönhatásán át kutatja ? ezért is telitalálat, hogy a művek mellett a galéria vázlatokat, munkaközi fázisban lévő lapokat is kiállít. Ezeken Maurer odavetett megjegyzései, néhány szóban rögzített megfigyelései túllépnek a szöveg konkrét jelentésén és szimbolikus tartalmat kapcsolnak a vizsgált képelemekhez.
