Sinkó András szobrász Zsolnay-figuráiból nyílik kiállítás Pécsen

 

(MTI) - Fritz Péter főszervező elmondta: a közönség 11 órától a Váradi Antal utca 5/a szám alatt található galériában mintegy 200, nagyrészt a saját gyűjteményéből származó tárgyat, továbbá fényképeket és más dokumentumokat láthat. Az ingyenes tárlat olyan alkotásokkal ismerteti meg a látogatókat, amelyeket Sinkó András tervezett, saját kezűleg készített, vagy sorozatban gyártottak ugyan, de egyedi festésük okán különlegesek.

 
A gyűjtő példaként említette, hogy bekerült a kiállítási darabok közé a fekvő bölény még 1923-ban készült eredeti pirogránit figurája, több, a művész Párizsban töltött évei alatt született pirogránit portré és egyebek mellett több népies kerámia is. Fritz Péter azt mondta: a november 30-ig látható kiállítással szeretne tisztelegni a Zsolnay gyár egyik legtermékenyebb művésze előtt, aki munkásságával méltóvá vált arra, hogy nevét és figuráit a jelenleginél szélesebb körben is ismerjék.
 
Megítélése szerint bár Sinkó András három évtizeden keresztül volt a Zsolnay gyár munkatársa, a legnagyobb művészi értékkel bíró, maradandó alkotásai sorozatgyártását nem, vagy csak kis szériában engedélyezték.
 
Sinkó András az erdélyi Gyerőmonostoron született. Előbb a fafaragás, majd elemista korától az agyag megmunkálása érdekelte. Tanulmányait a Székelyudvarhelyi Agyagipari Szakiskolában, a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola agyagipari, majd az Iparművészeti Iskola szobrászati szakán folytatta. 1928-1930-ig Párizsban élt, ahol Konrád Ignáctól elsajátította a rézkarcolás fortélyait.
   
A művész 1930-ban tért vissza Magyarországra és saját műtermében dolgozott. Kiemelkedő tehetségét 1935-ben Mattyasovszky-Zsolnay László, felesége és a Zsolnay gyárat képviselő Weiss Jakab egy tárlaton tett látogatása alkalmával fedezte fel.
 
A szobrász gyakran a gyermeki világot jelképező mese- és állatfigurákon keresztül fejezte ki gondolatait, az alkotáshoz újabb témákat Kalotaszegen édesapja, édesanyja, rokonai, ismerősei adtak. Sinkó András 1945 őszétől a Pécsett működő Magyar Porcelán Műhely formatervezője volt. A kis üzemet a közelgő államosítás hírére 1948-ban bezárták, felszereléseit eladták.
 
A művész a már államosított Zsolnay gyárban évekig tehetségéhez, tudásához méltatlan beosztásokat és feladatokat kapott. Fizikai munkásként, dekorégetőként is dolgozott, az alkotást azonban ebben az időszakban sem hagyta abba. 1953-ban ismét tervező lett és 1961-ig, nyugdíjazásáig 75 tervét vezették be a formakönyvbe, 1962 és 1965 között további tíz modelljét fogadták el. Ezután Budapestre költözött, ahol haláláig, 1976-ig élt.