Somogyi Gábor: BORÚTH ANDOR, AZ EMBER ÉS A MŰVÉSZ

Somogyi Gábor komoly kutatómunkára vállalkozott, amikor Borúth Andor festőművész hagyatékának a feldolgozását és a róla szóló monográfia megírását céljául tűzte ki. Egy levéltáros pontosságával és alázatával tárta fel a festő környezetében szereplő valamennyi meghatározó személyiség adatait is, betekintést nyújtva eközben a híres tátraszéplaki szanatórium pezsgő kulturális életébe. A könyv oldalain egy végleg letűnt világ részletei elevenednek meg nevekkel és hozzájuk kapcsolódó életekkel. Ilyenképpen a szerző munkája fontos kordokumentummá nőtt.
Kiemelkedő erénye a munkának, hogy a könyvben szereplő műtárgy-, valamint bibliográfiai jegyzéket megbízható forrásként használhatják a művészettörténészek.

(Szabó Lilla művészettörténész)

Borúth Andor festőművész munkássága szülővárosának, Sátoraljaújhely művelődéstörténetének fényes lapjaira kívánkozik. Viszonylag hosszú élete sorsfordító időkön át ívelt, nemzeti és emberi tragédiákkal találkozott. De megadatott neki a művészet csöndje, az Arany János-i "független nyugalom" is. Nem engedte elmúlni az ihlet perceit és óráit, gazdag életművet hagyott maga után. Témáival a klasszikus értékeket kereste: az embert és a természet szépségeit, a szakralitást és a történelmi múlt nemes hagyományait.
Somogyi Gábor Brúth-monográfiája arra is ráirányítja a figyelmünket, hogy mennyi elfeledett értékünk van itt Zemplénben. A Borúthok mellett a Dókusok, a Hornyayak, a Matolayak, a Petrasovszkyak, a Szemerék, a Boronkayak, az Ambrózyak példája hitet és tartást ad nekünk.

(Fehér József múzeumigazgató, a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke)

Azt hiszem, nagyon sok magyar alkotó van, kinek neve méltatlanul feledésbe merült. Borúth Andor is közéjük tartozott. E monográfia egy hézagpótló munka, amely a művész életútját környezetében, emberi mivoltában művészeti felfogásával kívánja bemutatni.
Borúth Andor nagy ívű pályán indult, tehetségét fémjelzi, hogy már fiatal éveiben az 1900. évi párizsi világkiállításon Mention Honorable elismerő oklevelet, Budapesten számos rangos díjat nyert képeivel. 1910-11-ben Tátraszéplakra került, ott megnősült és családot alapított. Aztán jött a világháború, majd Trianon.

(Somogyi Gábor)