Részben térbeli modellek, részben leírások szolgáltak segítségül. Ezen alkalmazásoknak változatos és gazdag tárháza alakult ki. Művészeti projektek és képdömping szegélyezi mindennapjainkat. Ha rajzok nem is léteznek, a rajzolatok mindenhol jelen vannak. Ilyen rajzolatok, vagyis nem emberi elképzelés nyomán, hanem a természet jelenségei által keletkezett rajzolatok láthatók a sziklarepedéseknél, egy kidőlt fa alatt, ahogy a törzse a hóhoz ér, egy összeszorított száj vagy egy behajlított könyök redőjénél, vagy akár a ruhák varrásaiban. Ez utóbbi különösen érdekes, mert megoldást jelenthet a rajzolatok értelmezéséhez és újraalkotásához. Megjelenítésükhöz csupán egy kiterjedéssel rendelkező eszközre, a vonalra lenne szükség. De hogyan, mikor a rajzeszközök, a ceruza, a toll sem alakult ki? Az írás más hordozók segítségével fejlődött a digitalizációig... És most induljunk el egy aprónak tűnő újítás nyomán. Egy ruha varrása rengeteg dolgot tud a beléfoglalt emberről, magáról a ruha szerkezetéről és készítéséről, ahogy formára és méretre szabott síkok, anyagok összeillesztésével keletkezik. Ezek a varrások megmutatják a ruhába sűrített tudást, mely megértéséhez és reprodukálásához szükséges. Ilyen térbeli varrásokhoz, ruhavázakhoz juthatunk, ha például egy elkészült ruhából az anyagot ollóval eltávolítjuk, ahogyan azt Pip Culbert is tette. Ennél gazdaságosabb eljárást is kitalálhatunk. Keményítővel a térbeli alakzat nyomán kikeményítjük a varrások alapanyagául szolgáló cérnát. Mivel a cérna kiterjedése csak egy irányban számottevő, így vonalként tekinthetünk rá. Ezek a vonalak ráadásul nem hordozzák magukon a síkra kényszerítettség béklyóit. Segítségükkel újraalkothatjuk a rajzolatokat, nemcsak a ruhákét, hanem az alatta levő testét is, az összeszorított szájat, a könyökhajlatot, a fül mögé fésült hajat, a szandálba bujtatott harisnyás lábat, mindent, amit az emberi testről tudunk, látunk és érzünk. Minden bőrérzetünk megjeleníthető, ahol nem is látjuk, de érezzük és tudjuk, a cipőben összeérnek a lábujjak, a szoknya alatt a két térd, és hátsó hajlataiban egy-egy rajzolat keletkezik, aminek vonalait cérnából kikeményítve mint térbeli rajzot bemutathatjuk. Sok-sok testérzet, az emberi mozdulatok változatossága mind megannyi új lehetőséget jelent a megismerésre. És nemcsak magunk, hanem családtagjaink, szeretteink testei, akik a mi testünk másolatát viselik, vagy azok testei akikhez mi akarunk közel kerülni." - Somogyi Laura Életrajzi adatok: 1971-ben születtem Kecskeméten 1989-ben érettségiztem a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában 1995-2000 Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő kar 1999-től Fiatal Képzőművészek Stúdiója 2000 MKE diploma 2001 MKE Tanárképző Tanszék, diploma A kiállítás helyszíne: 1054 Budapest, Alkotmány u. 18. A kiállítás megtekinthető: 2005. április 02. - 22. Nyitva tartás: hétfő - péntek 13 - 18 óra között, szombaton 10 - 14 óra között
