?Az a festőállvány, ami előtt itt ülünk vagy akár a műterem falaira is gondolhatunk, a 'tudomány' pillanatnyi állása szerint kétféleképpen értelmezhetőek. Az első, az 'e' világi értelmezése, az, amit látunk és tapasztalhatunk az összes érzékszervünkkel. Ez a látható világ teljesen ellentmondásban van a második értelmezési lehetőséggel, a makro-és mikrovilág jelenleg csak a kvantummechanika által leírt törvényszerűségeivel. A festőállványt és a falakat 'állandónak', mozdulatlannak, élettelen tárgyaknak érzékeljük, holott a fa és a kő apró atomjai körül még parányibb elemi részecskék végeznek folyamatos rezgő mozgást. Ezt már mi nem érzékeljük, csak tudjuk, és azt is csak tudjuk, hogy a világegyetem is hasonlóan működik" - mondja az október 6-tól a DMK Mű-Terem Galériájában kiállító Sulyok Géza.
"Mivel a képzőművészek nagy része ezzel a látható világgal foglalkozik, úgy éreztem a magam részéről, hogy több izgalmat találok a láthatatlan világ dolgainak kifürkészésében. Az előbb említett 'tudomány' szerint az emberi agynak folyamatosan modelleznie kell a környezetét, hogy térben és időben tájékozódni tudjon. Engem is ez a szerves kultúrák által már leírt térbeli és időbeli tájékozódási rendszer érdekel, művészként folyamatos alkotómunkára kényszerít. A körülöttünk lévő világ, tájékozódást segítő modell-rendszer lehetőségei közül az egy év alatt térben és időben megfigyelhető fényváltozások láthatók képeimen. Ne gondoljunk bonyolult dolgokra: a térbeli tájékozódás alatt földi értelemben a négy égtáj szerinti tájékozódást értjük, természetesen a kozmikus térrel együtt. Az időbeli tájékozódáson pedig a nap, hónap, év ciklusait értjük, mondanom sem kell, itt is a csillagos égháttérhez képest? - teszi hozzá a művész.
