Suttogsz - e rövidke szó egyszerre rejti magában a szemrehányás és a halkan elrebegett felismerés gesztusát. A Lengyel Intézet kiállításának címe egyszerre hoz zavarba és kelti fel az érdeklődést a kiállított művek iránt, amelyek az őket egy csokorba szedő cím sejtelmességéhez híven rózsaillatú budoárokban és vizes homok szagától elnehezült tengerpartokon elsuttogott titkokról mesélnek. Azaz nem mesélnek, hiszen a semmibe vesző, halk szavak nem, sokkal inkább azok a benyomások, élmények elevenednek meg, amelyek suttogásra késztetnek "szereplőt" és befogadót egyaránt.
Anita Andrzejewska A jelenlét nyomai című sorozata pusztán a női hátak néma beszédessége által érzékelteti a vélhetően éppen elhangzó suttogást, a másik jelenlétét: a finoman a nyakon nyugvó kéz, a lecsúszott vállpántok, vagy a test mellett reménytelenül csüggő karok mind más és más intim szituáció elrebegett vallomásairól üzennek. Agnieszka Kaminska Az örökkévalóság múló pillanatait megragadni vágyó, egy sejtelmes seholsziget eseménytelenségét megmutató felvételei Jowita Bogna Mormul időtlen pillanatképeivel és Czeizel Balázs Fotoszféra-sorozatával elegyednek párbeszédbe a képeken innen és túl érzékelhető illetve érzékelhetetlen, elhangzott és kimondatlan szavak miértjeiről.
A Lengyel Intézet kiállításának felvételeit szemlélve valóban az az érzése támad az embernek: ezekről az alkotásokról nem lehet, következésképpen szükségtelen beszélni - legfeljebb csak suttogni érdemes. Csendes zugokba húzódva, belőlünk a képek mentén felbugyogó, legbelső gondolatainkról, a kellemes és kellemetlen megmagyarázhatatlan kettősségének bizarr érzéséről. Hogy mi suttogunk-e a felvételeknek, vagy azok nekünk, netán bensőséges sugdolózás lesz a vége - ez mindenkinek a saját belső hallására van bízva.
