Szabados Árpád tárlata

Képző

Képvilága dinamikus készenlét a megvalósulás előszobájában. Sodró és áramló híradás a Káosz rejtett struktúrájáról, s épp ennek felel meg a tűéles vonalak, a foltok és elúszó maszatolódások prelogikus rendje, a látszat hevenyészettség. Hiszen a Káosz csupán a bepillantásunk mélységétől függően "kaotikus" s végre is a fázisaira tördelt Szent Embrió minden eleme ott van benne, akár kihalásszuk, akár nem. Szabados Árpádot ez a halászat vonzza. Képei a teljesnek és harmóniának az előzményét gyónják meg, a vajúdást. S mindezt egy olyan térben, mely kizárólag attól létezik, hogy létesülések színtere. Sosem pikturális üres tér, mely valamelyest paradox módon láthatóvá is tehető. Szabadosnál ez még ösztönző problémaként sem jelentkezik Elsősorban olyan tárgyi adalékok, forma- és alakkezdemények foglalkoztatják, melyek úgy lebegnek a tetten ért létesülés pillanatában, mint a kipányvázatlan csillagok várva és felkészülve arra, hogy a tér emberi módon köréjük szelídüljön. Tragikum és mesei reménykedés határvidéke ez. Bizalom a születésben ? és szorongás is tőle. Adjuk át magunkat e képek eldönthetetlenségében időző lírájának, mesekép fantáziájának, vagy a régi mesterek módján kidolgozott egyes tárgyi adalékainak: fölfedezhetjük bennük a megjelenés kertelés nélküli örömét és egyidejűleg relativizáló öniróniát. Mintha az ontológiai Nagy Játékos mögöttes keze nyomát figyelné. Szabados mintha ezeket a "hullámhosszokat" fogná. Ritka és rendhagyó jelenség a mi műanyagból párolt szellemi éghajlatunk alatt. Ezt a dimenziót föltételezi és hírt ad róla: csak az archaikus ámulat és áhítat képességének az adománya lehet. Társaink, a dolgok, mindig túldobják magukat a fölfejthető törvényszerűségek sáncán ? hogy újra és ismét univerzális költészetté szerveződjenek. Ennek a költészetnek pedig soha nincs záró strófája. Az ilyen ihletésű piktúra ezért nem lezárható, befejezhető. A folytonos és folyamatos létesülésben lélegzik, Ha jól értem Szabadosnak ez a választott hitvallása. A mindig várandós életre szavaz. - Mészöly Miklós A kiállítás megtekinthető 2003. augusztus 17-ig, hétfő kivételével 10-18 óráig. Helyszín: Budapest kiállítóterem (Bp., v., Szabad sajtó út 5.)