Szabó András munkáit 2006 óta most mutatják be másodszor Budapesten. Waldorf című sorozata tavaly és idén készült személyes élmény hatására, ugyanis Szabó András egy évig tanított egy Waldorf-iskolában. Diákjai közül a legnehezebb természetű, rebellis tanulók ragadták meg képzeletét és örökítette meg őket. ? A kamasz félúton levő test és lélek, két kor között a senki földjén tengő-lengő lény. Fontosnak tartottam megörökíteni, fényben tüntetni fel őket, mert megérdemlik, és mert erre van szükségük ? vallja a művész.
A Marosvásárhelyen 1980-ban született alkotó fekete-fehér képein első pillantásra a technika hökkenti meg a nézőt, hiszen a festői alkotások egyetlen ceruza- vagy ecsetvonás nélkül, pusztán karcolással jönnek létre. A feketére festett műanyaglapot a művész hol finomabban, hol erőteljesebben kaparja vissza, így hozva létre a kompozíciót. A művészi bravúrral kivitelezett munkák tónusgazdagságukkal, plasztikus fény-árnyék kontrasztjukkal a fotorealizmus határát súrolják.
A Project Roomban látható képeken Szabó András kamaszai nem egyszerű lázadók, felkiáltójelek ők egy felgyorsult, érzéketlenné vált társadalomban. A művész képein a felnőttek sivár és érzelemszegény világát tükröző kavicsrengetegben állnak, mögöttük a drótkerítéssel övezett lepusztult tájjal, elevenen, szemükben dacos tűzzel.
Szabó András 2003-ban diplomázott Kolozsvárott művészetpedagógiából, majd pedig mesteri és doktori képzésen vett részt a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem grafika szakán. Korábbi sorozataira a globalizáció, a nyugati és a keleti világ ütköztetése volt jellemző, gyakorta popartos motívumokkal, képregényszerű elemekkel.
A budapesti tárlat július 7-ig tart nyitva.
