Szajkó István festőművész a Vajdaságból költözött át a Veszprém megyei Lókútra. Festészetének jellemzője a sajátságos hangulatú tájképek festése, melyekben a természethez fűződő bensőséges viszonya nyilvánul meg. Képeit burjánzó zöld vegetáció árasztja el, ezért is nevezték őt már indulásakor természetművésznek. Pasztellkréták puha bársonyos érintésével, finom átdörzsölésével állítja elő legfinomabb árnyalatú átmeneteit - szinte teljes alkotói pályája a pasztellkréta műfajában teljesedik ki. Az ÚJ MŰVEK tárlat képe műfaját és méretét tekintve is kivétel a művész munkásságában. Szajkó 1988 nyarán vezeti be életművébe a fűzfa témát, amelynek több önálló művet és sorozatot is szentel, más és más változatban. A hatalmas fűz impozáns tömegével szinte betölti a kép egész felületét. Szajkó a határán van annak, hogy elszakadjon az ihletet adó motívumtól, a kép konkrét jelentésétől és kizárólag a vászon felületére, az olajfesték anyagára, a kép valódi témájára: magára a festői folyamatra összpontosítson. Hallatlan lendülettel, izgalmas tasiszta felületet alkotva, demiurgoszi őserővel, szinte tombolva, nagy gesztusokkal mutatja meg A Fát. A leomló ágak arabeszkjei közt még kivehetjük a fa törzsét, a festő vadul festett ecsetvonásokkal teszi jellegzetessé a művet. Érzékeltet léptéket és mélységet, a fa állandó áradó növekedését, földhözkötöttségét, a fák leglényegét, a Hamvas által megírt nagy elragadottságot, a pátoszt. - Gopcsa Katalin művészettörténész A kiállítás megtekinthető: 2005. május 1. - 2005. június 26. A kiállítás helyszíne: Badacsony, Egry sétány 12. Megnyitó: 2005. május 1. 16 óra A kiállítást megnyitja: Tolnai Ottó
