Szalay Lajos a képíró mester (1919.

B. Supka Magdolna művészettörténész - mindenki "Mannája" - nevezi Szalay Lajost képíró mesternek. Szász Endre meséli, miszerint Picasso, a tőle megszokott "visszafogottsággal", azt mondta Szalayról: ha én nem lennék, Ő lenne a legnagyobb grafikus a világon.

Önarckép

Lapozzuk fel az 1989-es amerikai Who's who-t, mert a magyarban nincs benne. Így ír róla: "Szalay Lajos 1919. február 26-án született Magyarországon. 1935-ben Budapesten végezte a Képzőművészeti Akadémiát. Első rajzait újságok, folyóiratok közölték. 1941-ben kötetben adta ki hatvan rajzát. A magyar kormány felkérésére 1946-ban részt vett a párizsi békekonferencián mint illusztrátor. Állami ösztöndíjjal Párizsban maradt. 1948-ban UNESCO ösztöndíjjal Argentínába került, ahol előbb Tucumanban, majd Buenos Airesben tanított az egyetemen. 1960 óta az Egyesült Államokban él, amerikai állampolgár. Rajzművész és illusztrátor, aki mélységesen kötődik a magyar tájakhoz és a magyar művészet hagyományaihoz, melyek utáni vágyát szépségben és hősiességben megtestesülő expresszív formákkal fejezi ki. Lakcíme: 255 West 98th Street, 2/A New York Ny 10 025 Telephone (212) 663 7809. Beszél: angolul, magyarul, spanyolul, franciául."
Az amerikai Ki kicsoda az iméntiek mellett arcképét, és hat grafikájának kicsinyített reprodukcióját is közli.

Ésaz Istenek is látták

A világ egyik legnagyobb - akkor még élő - grafikusa 1984-ben New Yorkból visszaköltözött Miskolcra. A Művészeti lexikonjainkba semmi, a Ki kicsodában semmi, a sajtóarchívumokban semmi. Aztán hamarosan tárlata nyílt a Vigadó Galériában (1984. őszén - a szerk.). A 75. születésnapját köszöntő, 40 évi távollét után, áttekintő nagy kiállítás. Erről mondta egy rádióinterjúban a rendező és tárlatnyitó B. Supka Magdolna: "ma néztem meg körülbelül századszor a kiállítás 130 rajzát, és mégis olyan szívdobogást kaptam, hogy többször le kellett ülnöm. Minél többször néztem, annál inkább felfoghatatlan számomra, hogy ez az ember mit művel a vonallal! Hogy a zsenialitás mennyire önfeledt; hogy mennyire abszolút mélyről, valahonnan távolból és tán saját magának is ismeretlenül bukkannak elő a vonalak és az asszociációk. Ez valami félelmetes, ezt nem tudja megcsinálni senki a világon."

A nyolcvanadik születésnapot köszöntő szám

A nyolcvanadik születésnapját köszöntő - az Inkognitóban megjelent - interjúban arra a kérdésre, miért grafikus lett, és miért nem festő, így válaszolt: "Pénz, pénz, pénz. Ez volt az oka. A festék olyan sokba került, hogy nem telt rá. Legfeljebb tusra meg pálcikára. A szegénység találékonnyá tett bennünket. És ez olyan mélységeket szült, amelyekre a gazdag országok sohasem képesek. Mi magyarok nem lehetünk sem közepesek, se átlagosok. A nagy nemzetek közepes művészekkel is magasabbról indulnak a startnál, de mi magyarok csak remekművekkel vehetjük fel a versenyt. Az már a mi tragédiánk, hogy mindig is rettegtünk a zseniktől."