Számok ürügyén - 444

Eleőd Ákos kurátori koncepciója és az idei Reneszánsz év egybeesése is véletlen koincidenciának mondható. A reneszánsz nem téma, csak mérték, referenciapont: a kiállítás a jelenről szól, és így kultúrpolitikai ügyeskedés helyett valós izgalmat kínál. Mégpedig kétfélét, mert a kiállítás két részét a számokkal való bűvészkedés ellenére sem sikerült egybecsengetni.

 

A templomtér apszisában 3x4 kockában egy-egy olyan mű szerepel, amelyet a meghirdetett pályázatra beérkezettek közül a zsűri kiválasztott. A kockák 44x44 cm-es mérete meghatározza a mű koncentrált hatását, bár a műfaj, a technika kötetlen volt. Üvegmunka, koncept, wunderkammer és dobozszínház, sőt rendkívül tiszta fogalmazású objekt is van közöttük, játékos variációk az alkotás mibenlétéről, de az arányrendszer, a fogalomkör, amit használnak, érezhetően a reneszánsz világképben gyökerezik. Az is, ahogyan Lugossy Mária egy fehér fedelű, fekete testű koporsót nyit szét, hogy a fedélre fektetett újszülött és a ládában letakart korpusz egy életfolyam két vége lehessen, Örkényi Antal kőkockába zárt, hangosan kopácsoló videószobrásza is, vagy Basa Anikó pszeudo-lelete, amelyik fölött damilból szőtt, alig értékelhető kozmosz gabalyodik. Ha belenézünk Mészáros Márta csodadobozába, a rejtett tükörjátékok miatt a tér különféle pontjai áthelyeződnek, egy világméretű paradigmaváltást fogalmaz meg a mű sok humorral. Még Szalay Péter fekete dobozba tett fehér telefonja is a reneszánsz ég-föld alapú kommunikációs forradalmáról szól.

 

Ez azonban csak kísérő anyag a templomtér közepét elfoglaló nagy installációhoz, amely Eleőd, Gellér B. István, Gaál József és Szurcsik József munkája. Ez is dobozokból fűződik sorba, de már emberi lépték és a reneszánsz szigorú alkotói fegyelme nélkül. A gigantikus méretek, a laza kapcsolódások egy modernen túli korszak felborult világrendjében fogantak, az összefüggő részletek sokkal inkább a középkor szigorát és egyben szertelenségét hozzák, mint a reneszánszét. Az anonim fababa, kezében saját dobozba zárt, kicsinyített másával maga a Teremtő, az ő aktusa hullámzik tovább, de már emberi keretek között, a Logosz hófehér tere vérvörössé és feketévé válik, az eltorzult színtereken vér, erőszak, börtönrács, Noé megfeneklett bárkája és egy fekete világítótorony fenyegető pásztái járják be ezt fekete szénre ültetett, apokaliptikus világot. Nagy hatású mű.