Száműzött művészet

 

Hogy nem így történt, annak oka mindhármuknál a zsidó származás. Kiváló európai iskolákban tanultak festészetet, az 1920-as, 30-as években bejárták a nagy művészeti központokat, Berlint és Párizst, felvállalták a Nagybányán megszületett magyar plein-air festészetet és továbbvitték a modernizmus leghaladóbb hagyományait. Bán Kiss Edit, Mészöly Munkás Béla és Wittmann Zsigmond befutott művész lett volna itthon vagy bárhol Európában. Bán Kiss 1943-ban még Kádár Bélával együtt állította ki munkáit, akit ma a külföldi aukciósházak a modern festészet egyik legkeresettebb magyar művészeként jegyeznek. Mészöly rendszeres kiállító volt Párizsban, Wittmann Berlinben dolgozott, amíg a hitleri hatalomátvétel nem űzte Párizsba.

 

A három életmű három ponton érintkezik: a magyarországi származás, a zsidó sors és Párizs mindhármuk életét meghatározta. Mészöly a művészet központját kereste Párizsban, Wittmann a fasizmus elől menekült, Bán Kiss Edit a ravensbrücki haláltábor és egy rövid magyarországi közjáték után, 1966-ban Párizsban lett öngyilkos. Mészöly Auschwitzban vesztette életét, Wittmann francia önkéntesként, a felszabadulás előtt nem sokkal halt bele sebeibe. A kiállítás elsősorban francia segítséggel állt össze, mivel itthon csak néhány föllelhető a három életmű darabjaiból; talán a legismertebb ezek közül Bán Kiss Editnek az újpesti zsinagógára készített holocaust-domborműve, ami a tárlaton fotómontázs formájában van jelen.

 

Megdöbbentő élménnyel szembesül a látogató a képek között. A múzeummá átalakított zsinagóga karzatán az európai modernizmus legszebb hagyományai vonulnak végig a három festő vásznain. Mészöly posztimpresszionista színkezelése, a Chirico metafizikus vízióit idéző részletek, vagy az egymásra hajló fekete és fehér ló földöntúli harmóniája, a néhány erőteljes vonallal felvitt szénrajzok elementáris tehetségről árulkodnak. Wittmann kubista kompozíciójú városi tájai és a Szalay Lajoséhoz hasonlítható tusrajzok után már szürreális látomásokban találja meg a korszak adekvát ábrázolását. Megrázó hatású halál-figuráját egy kockás füzetlapra rajzolta.

 

 

Bán Kiss Edit a lágerből szabadulva egy ideig a holokauszt téma autentikus festője, rajzolója, sőt szobrásza lett Budapesten. Gouache-sorozata, ami itthon 1945-ben óriási siket aratott, most is a kiállítás egyik legnagyobb revelációja: a klasszikus modern akttanulmányok földöntúli fényben tündökölnek, a meztelen testeket groteszk, szürreális, de mégis finom művészettörténeti áthallásokkal ábrázolja.

 

Az Emlékközpont kiállítása után többrészes sorozat folytatja az eddig nálunk nem ismert magyar zsidó művészek visszahonosítását. Missziót teljesít Cserba Júlia kurátor ezzel a vállalással: a XX. század első felének magyar művészetéről alkotott eddigi képünk meglehetősen átértékelődik e jelentős életművek bemutatásával.