Szatmári Gergely senkiföldje
A fotográfia képes az enyészet megragadására. Jószerivel erre képes leginkább. A táj lassan változik és nem tud gyorsan átalakulni, mint az ember. Fotográfusként mélyen érint az egyén és a közösség viszonya önmagához, egymáshoz és a lakott környezethez ? mélyebben, mint sok más, vizualitással összefüggő kérdés ? mondja a galériában január 28-ig látható tárlat szerzője, Szatmári Gergely.
Az amerikai Meadowlands nem abban az értelemben érdekelte, mint az emberi beavatkozások elszenvedője, hanem abban, hogy ez a korábban élénk iparral működő vidék hogyan képes elnyelni és felemészteni az emberi erőfeszítések és mitológiák nyomát. Bármi, ami értelmet adott az alkotásnak és a humán jelenlétnek, idővel megváltozik, és értelmetlenné, értéktelenné teszi ezen alkotásokat ? teszi hozzá a fotós.
Az alkotóval Január 20-án, 18 órától Gyukics Gábor költő, műfordító beszélget.