Szávoszt Katalin lebegő-libbenő kerámiái

Képző

Szávoszt Katalin pasztellszínekkel árnyalt - a szürke, a fehér, a kék sokféle árnyalatából festői érzékenységgel modellált -, leheletfinom, lebegő-libbenő porcelán domborművei és kisplasztikái fantasztikus mennyiségben sorakoznak a Vigadó Galériában. A lefektetett, felülnézetre komponált, vagy a fal függőleges síkjára applikálható kisplasztikák érzelmi, tartalmi kisugárzása egységes: a mitológiai témák (Eurydiké, Niké, Ariadné) interpretációja dominál.
A fölényes technikai tudás, a bravúros anyagkezelés persze kevés lenne ahhoz, hogy művészet szülessen. Itt jön az a megfogalmazhatatlan, megmagyarázhatatlan bűvölet, amitől az alapvetően hideg hatású anyagból szinte süt az érzékiség, és a tömör domborművek is légiesek. (Szávoszt Katalin finom aktjairól Jung Zseni fotói jutottak eszembe. Bizonyára nem véletlen, hogy női alkotók keze alól kerülnek ki ilyen érzékeny munkák.) Porcelánképeit a finom rajzolatok, a színek és formák különös együttélése jellemzi. Apró figurái huncutul játékosak.

Szávoszt Katalin a Magyar Iparművészeti Főiskola porcelán szakán 1968-ban diplomázott. Mestere Schrammel Imre volt. 1978-tól ugyanitt tanít tervezési alapismereteket és színtant.

1969-ben és 1970-ben a siklósi Kerámia Alkotótelepen vett részt, 1978-ban és 1984-ben a kecskeméti NKS ösztöndíjasa volt. 1989-ben a finnországi Porvoo nemzetközi kerámiaszemináriumán dolgozott. 1973-ban elnyerte a Club Design Pályázat díját, 1985-ben miniszteri dicséretben részesült a művészetoktatásért.
Aki szereti a varázslatosan szép kerámia tárgyakat, az feltétlenül látogasson el a Pesti Vigadóba!
Az egymásra hajtogatott porcelántakarók alól kivillanó kis titkok, a szárnyacskákkal ellátott babafejek kifejezetten felvidítanak, és örvendetesen elemelnek minket a "való világnak" csúfolt posványtól.