A szecesszió civil ünnepe

Képző

A kecskeméti Városháza, Lechner Ödön egyik legszebb alkotása ihlette a találkozó fő témáját, ami ebben az évben a Kárpát-medencei szecessziós építészet emlékeinek számba vétele volt, hogy ezzel is felhívja a figyelmet e gazdag örökségünk európai színvonalára. Az országos találkozó első napján Ráday Mihály, a szövetség elnöke, dr. Zombor Gábor, Kecskemét polgármestere, Cselovszky Zoltán, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal frissen kinevezett elnöke és Király József, a kecskeméti városszépítők elnöke adták át a Podmaniczky-díjat azoknak a magánszemélyeknek és közösségeknek, akik 2012-ben a legtöbb áldozatos civil munkát végezték az épített környezet értékeinek megóvásáért.
a kecskeméti Városháza

A városvédők konferenciája minden évben olyan aktuális témákat vitat meg, amelyekben a civilek és a műemlékvédelem, a múzeumok és a kutatók együttes munkája érhet el igazi eredményt. A Kárpát-medence pusztuló szecessziós építészete fölött most megkongatott vészharang jókor szól, hiszen éppen ebben az évben indult el az a nagy európai összefogás, amely Barcelonától Tallinnig áttekinti és közös internetes felületen egy gazdag képes tudástár részévé teszi a szecessziós építészeti emlékeket. A konferencia plenáris ülésén elhangzott előadások Kecskemét, Budapest, Marosvásárhely, Temesvár, Szabadka, a Felvidék és a Kárpátalja építészeti emlékeinek helyzetét, a legszebb szecessziós épületek történetét, Lechner Ödön és mozgalmának tárgyi-szellemi örökségét méltatták. A szekcióüléseken már a konkrét tennivalók fogalmazódtak meg, olyanok is, mint egy állandó Lechner-kiállítás terve az Iparművészeti Múzeumban, de a közösen összeállított ajánlások között szerepelt az örökségvédelem és a civil szervezetek szorosabb összefogása, vagy a civilek ügyféli jogának pontosítása egy-egy hatósági eljárás során.

A kecskeméti Városháza tanácsterme

Magyarországon az értékvédelemmel foglalkozó civil szervezetek már jóval a rendszerváltás előtt segítették saját településük múltjának megőrzését, továbbvitték a helytörténeti emlékek tiszteletét, gyakran hadakozva az önkormányzatok vagy magánberuházók nagyobb átalakítási, akár bontási szándékával. A mozgalom ma mostoha körülmények között, de változatlan energiákkal dolgozik tovább, felhasználva a legújabb kommunikációs csatornákat és a médiát, hogy ráirányítsa a figyelmet egy-egy városképi elem megőrzésének fontosságára. A magyar szecesszió meg- és elismertetése e munkának csak egy részét jelenti. De ezzel az európai nyilvánosság előtt is megmutathatják, milyen alapvető kulturális feladatokat vállal egy-egy önkéntes munkát végző, hittel és elhivatottsággal bíró lokálpatrióta közösség.