Ezeknek a rajzoknak visszatérő motívuma a galamb, a madár; az egy és a sok kapcsolata, a kereszt, a céltábla vagy a labirintus, a kalitka, a kint és a bent), mint a szárnyalás és a szárnyszegés motívumai (Massackre du Paraclet című piros-fekete szerigráfiasorozata). Ezekkel a nyomatokkal a fasizmus áldozatainak is mementót állított. A hírnök halála a művész fájdalmas világképének - egyben mesterének, Dallos Hannának - albumba foglalt emléke. Installációiban gyakran zsákokat, fatörzseket, gerendákat helyezett el a térben, legyen az zárt tér vagy természetes környezet. A 90-es évektől ún. térkalligráfiákat is készített. Sötétre festett vagy égetett, általában dinamikusan installált (pl.: V-alakzatban felrakott) falécei kilövőpályához hasonló perspektívát hoznak létre. Hajlított lécekre feszített textilplasztikái ezzel szemben finom fény-árnyék hatásukkal légiesek és felemelőek. A hajlított fabordákra erősített vitorlarendszere spárgakötelékekkel és spirál-rendszerrel kiegészítve a zenei harmónia-teremtéshez áll közel. Kedveli a komor, sötét fafelületeket. Markáns plasztikákat, félméteres ólomreliefeket (Tükör) készített, hasonló grandiozitással hozta létre szobrait fából és vasból egyaránt (Ellenállás). 1970-ben készült drámai hatású, izgalmas, apokaliptikus képe a Requiem egy városért c. nagyméretű, feketére égetett, fából készült féldomborműve dekoratív és impozáns alkotás. Anyaghasználata alapján a könnyű (lepedő, vitorlák, vászonnyomatok, vászonhulladék stb.) és a nehéz (fém, vas, fahasábok stb.); a fönt és a lent; az ég és a föld; a szárnyalás és a nehézkedés szélső értékei közt mozog. Elegancia és pátosz jellemzi installációit. Formáit sosem tervezte meg pontosan előre, azokat mind a tér, mind a véletlen alakította. A kiállítás helyszíne: Ráday Galéria, Budapest, IX. Ráday u. 8. A kiállítás megtekinthető: 2006. június 22. - július 30.
