 |
A hatvanegy elhunyt akadémiai tag között világhírű zeneszerzők, festők, filmrendezők, szobrászok és grafikusok, írók, költők, színészek és iparművészek sorakoznak. Olyanok, akik évtizedekig külföldön élve is a magyar kultúrát vitték tovább, és olyanok, akiknek itthon teljesedett ki a pályája. A kiállítás rendezői ? Fekete György, az akadémia elnöke és a kurátor, Krenács Gabriella ? a Makovecz-mű köré írt, egyre táguló körökben, művészeti ágak szerint mutatják be az elődöket. Az építészethez legközelebb a zene került, Hubay Miklós, Ránki György, Durkó Zsolt, Farkas Ferenc alakját portrék, kották, világsikerű művek plakátjai idézik meg. Körülöttük az elhunyt írók, költők kötetei sorakoznak a tárlókban: Határ Győző, Páskándi Géza, Sütő András, Kolozsvári-Grandpierre Emil és mások munkái. A terem falain, a legtágabb körben filmrendezők ? köztük a világhírű Szőts Istvánra plakátok, publikációk és werkfotók, Fábri Zoltánra a filmjeihez készített díszlettervei emlékeznek ?, színészek és építészek, festők és szobrászok munkásságát mutatja be egy-egy épületfotó, színházi előadás felvétele, festmények, szobrok, grafikák. Olyan nagyságokat látunk egymás mellett, mint Szalay Lajos és Schéner Mihály, Paizs László és Gyarmathy Tihamér, Réber László, Pierre Vágó, Sinkovits Imre vagy Tolnay Klári. A megnyitó egyben szomorú főhajtás az egy nappal korábban elhunyt Kemény Henrik, a magyar bábművészet legeredetibb művésze előtt: portréjára az utolsó nap került föl a fekete szalag.
