 |
A pályázatban meghatározott feladat azonban ennél sokkal szélesebb: az építészeti remekmű megtartásával, helyrehozatalával együtt a rendelkezésre álló tér jobb szervezése, a korszerű múzeumi működés kialakítása és egy, a régihez kapcsolódó Magyar Design Múzeum létrehozása. A tervjavaslatoknak tehát részint ? az emblematikus épület műemlék jellegéből fakadó ? kivételes kötöttségekkel, részint rendkívül összetett városépítészeti kihívással kellett szembenézniük.
 |
Az értékelési szempontok lényegében a komplexitás, az építészeti minőség és a használhatóság körül fogalmazódtak meg ? az Iparművészeti Múzeum honlapján elérhető részletes pályázati értékelésből is ez olvasható ki. Úgy tűnik, hogy a szakmai zsűri nagyon következetesen vitte végig a szempontokat és nem engedett a szükségszerűen megjelenő esztétikai blöfföknek, sem a túlzottan nagyvonalú, túlságosan a kortárs kifejezésre figyelő megoldásoknak. Nem látványos, hanem igényes építészeti művet keresett a 35 beadott pályamű között, ami érzékeny módon kivetül a közvetlen városi környezetre, többféle módon kommunikál kifelé és befelé egyaránt, de nem próbálja túllicitálni Lechner művét. A ?tisztelettel átfogalmazás? vezérfonalként szerepel a bírálatokban.
 |
Ugyanakkor az eddig nem létező design múzeum összekapcsolása Lechner épületével azt a különbséget is kihangsúlyozza, ami a 19. századvég és a mai múzeum-értelmezés között egyre látványosabban jelentkezik. A láttatva-megőrizve oktatás, gyűjtés és konzerválás alapelve ma már nem elég: a múzeum és a közönség kölcsönös, sokoldalú kommunikációja sorra ledönti a klasszikus múzeumi programokat, becsatolja a múzeumba az iskolán kívüli oktatás-nevelés, illetve az élethosszig tartó tanulás módszereit. Ráadásul egy ? nálunk legalábbis ? újnak számító múzeumi területen, a design témakörében a múzeum térben és működésben is megköveteli a nagyobb fokú nyitottságot, hiszen a bemutatott műtárgyak sokkal közelebb vannak az aktuális mindennapok tárgykultúrájához, mint más művészeti ágban.
 |
Az Iparművészeti Múzeum a lezárult pályázattal és az előtte álló, beláthatóan 4-5 évig tartó építkezéssel egy hosszú évszázad után gyökeresen átfogalmazza önmagát. Egynegyedével nagyobb alapterületen, az alagsorba telepített új kiállítóterekkel, étteremmel, konferencia-központtal, az aula fölött látogatható tetőterasszal és az udvarok megnyitásával nem csupán megújul, de a kibővített funkciókkal képes finanszírozni önmagát. A Lechner-féle épület a mai múzeumi gyakorlatban legkorszerűbb megoldással, látványraktárakkal kombinált kiállítóterekben a mostaninál jóval szélesebb anyagot képes bemutatni ? és így plasztikusabb képet ad a múzeum európai szinten is kimagaslóan gazdag kollekciójáról ?, a designnak szánt új múzeumi szárny viszont önállóan is látogatható. Utóbbi építészeti karaktere finom gesztusokkal húz idővonalat a régi és az új között: míg kifelé nyomott kéregbetont mutat, befelé a befogadás attitűdjét tükröződésekkel, kristályszerű tetőformával, üveghomlokzatokkal vetíti ki az udvarra, és ugyanezzel az optikai játékkal hozza be a jelenleg tetszhalott udvarrészbe a mai, vibráló életstílust is.
 |
Vikár András és Lukács István tervében az építészeti vízió inkább játékos, nem annyira nagyszabású, mint más pályaművekben, a szigorúan végigvitt hasznosítási koncepció azonban nagyon is az. A problémákra adott válaszuk precíz és figyelmes, nem nyomja el a kortárs építészeti jel-állítás vágya. Moderált attitűdje és rugalmassága a nem építészeti jellegű kérdések iránt ritka érték, méltó módon igazodik a Lechner tervezte építészeti ikon kisugárzásához.
