A felújítás, az átalakítás egyelőre késik, van hát idő utólag elbúcsúzni a helytől. Nem úgy, ahogyan a nyár végi záróbulin, hanem rendesen, módszeresen. Angel Judit kurátor egy ötrészes kiállítássorozatot tervezett erre a köztes időre, a félig visszakapott galériába, azzal a szándékkal, hogy a köztességet, a bizonytalanságot a művészet folyamatában vizsgálja.
A sorozat voltaképpen életszakaszokat fogalmaz meg, ami persze nem légüres térben kezdődik, hanem a múlttal: az első tárlat tehát magával a kiállítóhellyel foglalkozik. A következő az ifjúság időszaka, a nyári kiállítás ennek megfelelően ideálokat, terveket mutat fel, majd az ősz folyamán megy tovább a felnőtté válás, a közösségi lét, a formaalkotás, végül pedig a továbblépéshez szükséges erőforrások feltárása felé.
Egyelőre a galéria múltja tölti be a teret. A feltárás egy komplex kutatással kezdődik mindjárt a bejáratnál, a kurátor és az ELTE művészettörténet hallgatóinak munkája az 1957 és 2008 között működő hely kiállításait veszi sorra - ez egyben a hazai politika- és társadalomtörténet utolsó fél évszázadát is bevonja a vizsgálatba. A kronológia és a korabeli plakátok bemutatása tanulmányokkal, interjúkkal, sajtószemlével egészül ki. Beljebb érve Menesi Attilának a záróeseményre készített búcsú-képét látjuk, előtte egy asztalon a bezárással és a tulajdonoscserével kapcsolatos iratok, dokumentumok, az asztal körül irodai székek: Menesi azoktól a hivataloktól kölcsönözte, amelyek érintettek az ügyben. A kontextus így a múltból nem csupán a jelenlegi köztes állapotba, de annak sokféle lehetséges kifejlete felé is nyitott.
A középső részben látható Katarina evi videója is, melyen a galériához kötődő emlékeit gyerekkori álomszerű emlékekkel, meserészletekkel, a felnőtt lét abszurd helyzeteivel komponálta egybe. Hátul Nemes Csaba vászna zárja a teret, aki vörösben úszó, alkonyi portrét festett a galériáról, a homályba bukó részeken a múlt záródik be, de az erős színek valami következő életre is utalnak.
A bizonytalanságra épülő kiállítássorozat nem csupán a helynek állít még élete utolsó hónapjaiban emléket. Fontos lépés abban is, hogy egy ideiglenes verzió, egy múlt felé nyitott, de jövőjére nézve bizonytalan helyzet mennyire tud képlékenyen viszonyulni saját helyzetéhez, képes-e pozitív energiákat mozgósítani a jövő érdekében.
